Tartuffe Fanfiction (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem c. műve alapján)

Tartuffe Fanfiction

(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem c. műve alapján)

      Történt egyszer, hogy az nagy Szulimán szultán, tüzes haragja újfent Magyarország ellen irányult, abból a célból, hogy a kárpát medencében élő népeket oszmán hódoltság alá vesse. Nem számolt viszont a Magyar nép kiemelkedő vitézségével, és egy hadvezér, Zrínyi Miklós félelmet nem ismerő harcikedvével, és taktikai rátermettségével.

A hatalmas Oszmán haderő megindulása előtt, Szulejmán szultán ügynököket küldetett, hogy puhatolják ki a várak gyengéit, zűrzavart keltesnek, és belülről bomlasszák a Magyarok sorait. A padisah a birodalma legkiválóbb ügynökét, Tartuffe agát küldte, a szigetvári erőd gyengítésére. Nem is választhatott volna jobbat, hiszen nála lojálisabb, és előtétezettebb embert keresve se találhatott volna.

Tartuffe-t még gyermek korában rabolták el, egy meghódított országból, szüleit, barátait elvesztette, eredeti otthonára nem emlékszik. Az Oszmán birodalomnak él. Janicsárnak képezték ki, ám hamar fényderült tehetségére és manipulatív képességeire. Még I. Szelim szultán uralkodása alatt kezdődött ügynöknek való képzése. Rögvest a legjobbak közé került és miután tucatnyi megbízást teljesített, agává lépett elő.

Hiába volt ő a legjobb, feladata így is roppant veszélyes volt, ugyanis a rettenthetetlen Zrínyi Miklós agyafúrt ember volt, aki már a szultán több ügynökét is leleplezte, majd kardélre hányta. Így hát igyekezett elkerülni őt, szerzetesnek álcázva magát, sikerült is bejutnia a várba. Megismerkedett Zrínyi jobb kezével, egy francia földről származó lovaggal, kit Orgonnak hívtak. Ezt az embert Tartuffe áhítatossága valósággal megbabonázta, házába fogadta, gondoskodott róla. Kis idő elteltével már barátjaként kezelte.

Tartuffe ezek után sem tétlenkedett, jelen volt Orgon mellett a tanácskozásokon, bizalmasként fontos információkhoz volt hozzáférésé, akiket csak tudott, egymás ellen fordított. Így esett meg Damis, Orgon fiának halála is.

1566 Augusztus. Szulejmán szultán serege megérkezett Szigetvári kapui alá. Katonái száma meghaladta a százezret. Ezidő alatt Zrínyi sem tétlenkedett, összehívta minden lobogóját, zsoldosokat fogadott, de a vár helyőrsége még így sem közelítette meg az Oszmánokét. Mindössze pár ezer ember gyarapította a védők sorait…

Az ostrom kezdetét vette, azonban Tartuffe-öt ez nem izgatta. Gyenge öregembernek látszott, a harcokban nem vett részt, sokkal inkább saját kedvét töltötte, a gyönyörű Elmirával, vagy annak lányával, esetenként anyósával. A ház ura Orgon mit sem sejtett eme románcokról, igaz, emiatt nem lehet hibáztatni, elég gondja volt a harcok miatt.

A várvédők hősiesen küzdöttek a hatalmas túlerővel szemben, rendre verték vissza a Török támadókat. Az öreg Szulejmán nem nézhette tétlenül katonái pusztulását, ezért titokban üzent Tartuffének, hogy derítse ki, hogyan ereszthetik le a vizesárkot és hogy hol érdemes a várfal alá ásni, majd felrobbantani azt.

Pár nap múlva érkezett is a válasz, az oszmán had tüstént munkának látott. A védők mit sem sejtve, sáncaikon pihentek, amikor egy szörnyű robbanás rázta meg a várat. A törökök több mint egy tonna puskaporral aknázták alá a várat, amely egy része tüstént leomlott, ezzel több száz katona azonnali halálát okozta, többek közt Valérét, és Pernelle asszonyét is, akik éppen forró kátrányt cipeltek a falakra. Tűz ütött ki, nagy volt a kavalkád. Orgon az északi falrészen teljesített szolgálatot, a hírre azonban, miszerint szerettei éppen a robbanásnál tartózkodtak, őrhelyét elhagyva, azonnal a falra sietett.

Szörnyű látvány fogadta… Édesanyja, veje, legjobb barátai és vitézei élettelen testei hevertek mindenfelé. A tragédiát tetézte, hogy Valér teste mellett egy elszenesedett nőalak hevert. Feje összezúzva, égett testét egy fekete anyag borítja. Minden bizonnyal, a várfalról a robbanás pillanatában, lefordult egy üst szurok, és pont szerencsétlen lányt találta el, majd a ráömlött anyag meggyulladt, és ezzel sorsát örökre megpecsételte. Orgon észrevesz a nyakában egy arany medált. Megvizsgálja, és zokogásban tör ki. Ez a nő a lánya volt…

Orgon végül a gyász közepette, hazatántorgott, még éppen álló otthonába, ám amikor kinyitá az ajtót, étkezőasztalán találta szeretett feleségét, rajta éppen kedves Tartuffét, miként éppen kedvesén jókedvét töltötte.

A lovag szívéből, mint meggyújtott puskapor robbant ki a harag, irdatlan dühét már nem tudták tartani a falak.

„Szablyáját előkapván, Tartuff jobb kezét azon nyomban lecsapá, azonban amaz levállott keze még szeretője keblén maradá.”

Sikolt az asszony, ordít a galád, fájdalmában magáról megfeledkezett, török nyelven kurjantott hangosakat. Ettől a beszédtől Orgon még jobban meglepődött, haragjában Tartuffé bal fülét is lecsapta.

„Török kém az én házamban?” –kiáltá hangosan.

Azonnal Zrínyi várkapitány elé vitették, ott kellett felelnie bűneiért.

Természetesen bűnösnek találták, bizonyítottan több ember halálát okozta, színlelése és színjátékai sok jó ember életét elvették. Katonaként tömlöcbe vetették volna, de kémként halál várt reá. 

A kivégzés módszerét a Tartuffe-től legtöbbet szenvedő ember választhatta meg, Orgon. Kívánsága csak az volt, hogy a hatalmas szultánhoz visszatérjen az áhítatos ügynöke valamilyen formában..

     Zrínyi természetesen kívánságának eleget téve, előhozatta a vár még egyetlen működő egyensúlyos kőhajitóját, az orgon által francia honból hozatott trébuchet, majd a galád Tartuffé-t belefektették, és az Oszmán tábor felé nagy erővel kilőtték.

 Repülése során még utoljára közel került istenéhez, majd megkezdte utolsó ereszkedését. A nagy Zrínyi kitűnő célzásának köszönhetően, Tartuffe éppen a szultán sátrába csapódott, ahol az uralkodót azon nyomban szétlapította. 
Így esett hát, hogy egy szigeti várkapitány, a hatalmas szultánt sikeresen kettéhasította.



*Műfaja: Crossover