Mikó Danesz:Tartuffe

Mikó Danesz:Tartuffe

Bevezetés:

Az 1600-as években járunk, Franciaországban. A történet egy főnemesi családról

és egy álszent emberről szól. Amit róla tudni kell életét avval töltötte,

hogy bekönyörögte magát más háztartásokba és ellopta minden vagyonukat.

1. jelenet

Szereplők akik jelen vannak:Damis, Pernelle asszony, Elmira, Mariane,Dorine

Éppen vacsoráznak.

Damis:

Hol van a mi Tartuffe-ünk? Nagyon hiányzik nekem!

Pernelle Asszony:

Ahjjj kisunokám, szakadj már le arról az emberről! Nem mindegy mit csinál?

Inkább egyél.

Damis:

Hogy mondhatsz róla ilyet?!?! (rácsap az asztalra) Ő a példaképem!!

Elmira:

Elég anyukám! Nem mondhatsz ilyet egy szent emberről!

Dorine:

Mégegy pohár bort?

Elmira:

Nem kérek hagyjunk csak a mi Tartuffe-ünknek is!

Dorine:

Ön asszonyom?

Pernelle Asszony:

Naná! Töltsd ki nekem az egészet! Inkább holt részegre iszom magam,
minthogy Tartuffe-é legyen az összes!

Mariane:

Ez mostmár mindennek a teteje! Hogy beszélhetsz így a vőlegényemről?

Nem gon…

Pernelle Asszony:

A midről?!?!

Mariane: A vőlegényemről! Igen! Eldöntöttem! Hozzámegyek!

Pernelle Asszony:

Itt mindenkinek elment az esze? Ti ennyire vakok vagytok? Na, én mentem.
Köszönöm a vacsorát! (feláll elindul kifele)

Dorine:

És a borral mit tegyek asszonyom?

Pernelle Asszony:

Öntsd ki az utcára! Ne vesszen kárba!

Damis:

Ez már több a soknál!! Menjen innen nagyanyám! Mert ha magától nem megy én
vitetem el innen!

Pernelle Asszony:

Hol tisztelet?!?! (mérgelődik) Nyugodjál meg magamtól is elmegyek!
(dühösen kimegy és becsapja az ajtót)

2.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Orgon, Dorine

Orgon késő este tér haza vacsorázik, Dorine felszolgál.

Dorine:

Jóétvágyat uram!

Orgon:

Köszönöm. Mindenk alszik már?

Dorine:

Igen uram.

Orgon:

És Tartuffe?

Dorine:

Ő egy órával ön előtt ért haza. Felesége hozatott neki egy üveg bort,
ő pedig álomba itta magát.

Orgon:

Miért elfogyott a bor?

Dorine:

Igen. Anyósa kiöntette velem az utcára.

Orgon:

Milyen jól tette. Kár, hogy a feleségem ennyire kedveli Tartuffe-öt.

Dorine:

Néha még túlságosan is!

Orgon:

Már bánom, hogy hagytam rábeszéltetni magamat arra, hogy fogadjam be ezt a gazembert.

Dorine:

És milyen napja volt?

Orgon:

Háááát… Nem is tudom. Olyan semmilyen. Ma is a királynak segédkeztem.
Körbe vezettem a faluban, Megmutattam a falu templomát és elmondtam neki,
hogy mire lenne szüksége a falunak.

Eltelik egy kis idő...

Dorine:

Uram! Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy kémkedek Tartuffe után,
de mostanában elég sokszor láttam Tartuffe-öt Elmirával beszélni.

Az a gyanú ébredt  föl bennem, mintha lenne köztük valami.

Orgon:

Valóban?

Dorine:

Igen uram. Meg a lánya, ma vacsoránál, azt mondta, hogy hozzá akar menni Tartuffe-höz!

Orgon:

Najó most már elég volt! Ne rontsd el mégjobban a napom.
Majd holnap beszélek a lányommal. Lefekszem énis aludni. Kérlek pakolj el!

Dorine:

Rendbem. Jóéjszakát!

3.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Elmira, Tartuffe, Dorine

Hajnali órákban járunk még szinte mindenki alszik. Dorine bemenne a

főhelyiségbe a reggelihez előkészülni, de ott már voltak:

Tartuffe és Elmira ölelkeztek és közben beszélgettek. Dorine csendben besurrant és

hallgatózni kezdett.

Elmira:

Biztos, hogy nem fog erre jönni senki?

Tartuffe:

Ugyan már mindenki alszik.

Elmira:

A lányom hozzád akar menni! Tegnap este mondta!

Tartuffe:

Ennél jobb hír már nem is kell! Örökké együtt lehetünk!

Elmira:

SSS! Halkabban! A végén még valakit felébresztesz.

Tartuffe:

Na és mivel töltjük el az időt reggelig? Mi lenne ha összebújnánk?

Elmira:

A számból vetted ki a szót!

Dorine:

Najó én megyek és szólok Orgonnak! (mondja magának)

Amikor kifele tart belerúg az ajtóba.

Elmira:

Ez meg mi volt?

Tartuffe:

Nem tudom. Gyorsan menj! Én itt maradok!

Eltelik egy kis idő.

Dorine visszatér a félálomban kovájgó Orgonnal.

Amikor belépnek, Tartuffe úgy tett mintha keresne valakit

Orgon:

Mit kell néznem?

Dorine:

(Súgva mondja Orgonnak) Az előbb még itt volt a felesége is.

Orgon:

És Tartuffe?

Tartuffe:

ÓÓ! Én csak a rózsa füzéremet keresem! Tegnap este itt hagytam,
Édes Jó Istenem kímélj meg engemet ámen-ámen!

Orgon:

Na én megyek aludni.

Legközelebb ne verj fel engem.

Dorine:

Miről beszél uram? Ön kért, hogy keltsem fel önt hamarabb.

Tartuffe:

Ohh!! Megtaláltaam!! Hála a dícső Jó Istennek! Ámen-ámen!!

Orgon elmegy tovább aludni

Dorine is elmegy a dolgára. Később Elmira visszamegy Orgonhoz

Elmira:

Mi történt?

Tartuffe:

Ez a cseléd több gondot jelent, mint hittük. Ő szólt Orgonnak, ő volt itt bennt.

Elmira:

És most mit csinálunk?

Tartuffe:

Nyugodj meg őt majd elintézem.

4.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Orgon, Damis, Elmira, Mariane, Dorine, Tartuffe

Orgon reggelizik, készülődik. Dorine kiszolgál, Tartuffe reggeli imát tart magának.

Orgon:

Tölts nekem egy kupa bort!

Dorine:

Igenis uram!

Tartuffe:

(hangosan mormogva) Istenem-istenem adj meg mindent e jószívű családnak háláld meg nekik,
hogy ilyen jószívűek és, hogy befogadtak! Ámen-ámen!

Orgon:

Nem érzem jól magam. Valami romlottat ettem. (fogja a hasát és nagyon erősen köhög)

Dorine:

Uram! Minden rendben?

Orgon összeesik meghal. Dorine odamegy segíteni akar sírva fakad.

Dorine:

Uram? Mi történt?? Mit tettem? (nyögések)

Tartuffe elvágja a torkát egy késsel. Dorine meghal Tartuffe a kezébe teszi a kést és
segítségért kiállt!

Tartuffe:

Segítség!! Segítség!!!

Mindenki ott terem

Elmira:

Itt meg mi történt?

Tartuffe:

Háttal voltam az asztalnak, éppen a reggeli imádkozásomat töltöttem amikor egyszer
csak azt hallom, hogy valami koppan a földön. Mire hátranéztem már Dorine elvágta a torkát.
Megmérgezte Orgont aztán pedig öngyilkos lett! Én közelebb nem is mertem menni, nehogy a
gonosz beszennyezze a tiszta lelkem (Aztán odasúgja Elmirának)

Két legyet egy csapásra.

Damis megnézi a helyszínt beleszagol a borospohárba és érzi rajta a méreg bűzét.

Damis:

Honnan tudod, hogy megmérgezte? Meg is folythatta akár és olyan messziről ahol te álltál egy,
nem érezhetted a mérget, kettő, mit sutyorogtál anyámmal?

Tartuffe:

Én semmit csak mondtam neki, hogy részvétem.

Damis:

És az az arany késem?

Arról a késről csak te tudhattál én mutattam meg, hogy hova szoktam rejteni.
Apa elől rejtettem el oda mindig, mert régebben apámé volt és elveszettnek hitte a kést.

Tartuffe egyre rémültebben állt már készült arra, hogy elfusson.

Damis:

Te voltál!!!!

Te ölted meg!!!

Tartuffe:

Én nem, én ne… (nyögés)

Damis leszúrta a késsel Tartuffe-t.

Damis:

Ezt apámért!

PEDIG A PÉLDAKÉPEM VOLTÁL!!!!

Elmira:

Fiam mit tettél?!?!

Kiveszi fia kezéből a kést és elvágja a saját torkát

Elmira:

Ő volt (nyögés) a példaképem!

Elmira meghal.

Damis:

Anyám!!! NEEE!!!!

Átok ez a kés. Bár ne loptam volna el.

Mariane! Dobd a folyóba ezt a kést! És menj hozzá Valérhoz! Ja és mondd meg a maminak,
hogy igaza volt!

Mariane:

Rendben. De miért mondod ezt?

Damis megissza apja poharából a maradék bort

Mariane:

Damis!! Ne!!!

Damis:

Najó. (nyögés) mamának inkább ne mondj semmit. (nyögés) A végén még ő is szívrohamot
kap.

Damis meghal.

Mariane egyedül marad, természetesen mivelhogy szólt Pernelle asszonynak ő meg
szívrohamot kapott örömében. (Mariane Tartuffe halálával kezdte a történet többi részét
már nem is halhatta) Így hát Mariane hozzáment Valérhoz és szomorúan élt míg meg nem halt.

Vége

Lőrinc bosszúja - Tartuffe fanfiction

             Franciaországban játszódik e történet, egy kis városban ahol élt egy gyilkos, akit úgy hívtak Trartruffe, vagy más néven a kirakós gyilkos. Mindenki úgy tudja, hogy halott… de talán mégsem?

         Lőrincnek ugyanúgy kezdődött ez a nap, mint a többi, teljesen átlagos volt, a lányával reggelizett, majd elment dolgozni a boncterembe. Egyszer csak, kaptak egy hullát, aminek a fején volt egy fémdoboz, ugyan szokatlan volt, de az még szokatlanabb volt, hogy amikor levették a halott férfi fejéről a dobozt, a fél feje hiányzott. Orgonnak hívták. Elmirénak az tűnt fel, hogy a nyakán egy kirakós darab ki volt vájva a bőréből. Elmire rögtön mondta, hogy szerinte egy követő, aki követi a kirakós gyilkos módszereit. A nyomozók, Cléante és Damis, mondták, hogy ez butaság hiszen, Tartuffe 10 éve halott. Lőrinc és Elmire találtak egy szöveget a sebben, hogy "Azután négyen maradtak." Elmire mondta is, hogy attól még,  hogy valaki halott, még hallathatja a hangját. A nyomozók ráálltak az ügyre, hogy kiderítsék ki az a négy ember, akik az életükért küzdenek, olyan valaki ellen, aki már nem is él. Az első halott férfi után nem sokkal következett a következő áldozat, aki nem más volt, mint Marianne, akinek a nyakán nem maradt semmilyen ép felület, mert a sav úgy szétmarta a torkát. Mellette volt egy üzenet, amin az állt: "Azután hárman maradtak". Miután Lőrinc alaposabban megvizsgálta a testet, rájött, hogy az injekció a nyakiűtőérnél ment be, és lement a benne található sav egészen a szívéig és teljesen elroncsolódtak az inak és az izmok. Elmire kíváncsi volt, hogy rajta is található-e kirakós nyom... nem tévedett, hiszen a lánynak a nyelvén volt a nyom. Itt már nagyon is komolyan vették az üzeneteket, hogy meg kell találni ennek az egésznek a székhelyét. Damis nagyon furának találta Elmirét, így követték Cléanténnel, hogy hol lakik, amit ott találtak teljesen megdöbbentette őket. Ugyanis Elmirének volt egy műterme, tele Tartruffe összes halálos eszközével, ami valaha is létezett. Damis észrevette, hogy van egy titkos ajtó a falban, oda ment, kinyitotta, de akkor egy felnyársalt embert látott mrg, ami majdnem ráesett. A lelógó emberkébe bele volt égetve, megint csak egy üzenet, amin már meg sem lepődtek. Az üzenet így szólt: "Már csak ketten vannak". Damis és Cléantén ezt az egészet elmondták Lőrincnek, ezt követően elkezdtek kérdezősködni, hogy honnan van neki az asszisztense. Mint mindenki tudja Elmire, ugyanúgy jött oda dolgozni, mint minden más normális emberi lény. Ezért tovább nem is gyanakodtak Elmirére, természetesen a műtermen kivűl, amit láttak. Viszont Cléanténnak bűzlött a dolog, így elment Lőrinchez beszélgetni, viszont Lőrinc menni akart, de Cléant nem engedte míg nem tisztáztak pár dolgot. Lőrincnek, mint kiderült, volt egy gyanúja Damisre, hogy ő a gyilkos, hiszen ki találta meg a testet abba a szobában, hát persze, hogy Damis, akinek mindhárom holttesthez volt köze. Damis Lőrincre akar kenni mindent, ami törtenik, viszont érthető, ha Lőrinc dühös rá hiszen, ő a felelős Dorinne haláláért, aki a felesége volt. Másnap reggel Elmire találkozni akart Lőrinccel egy raktárnál, de arra nem számítottak, hogy Damis követni fogja őket. A megbeszélt helyen csapdába estek, Elmire még sikeresen megmenekült, de úgy nézett ki, hogy Lőrincnek és Damisnak kell megküzdeniük egymással. Mivel Lőrincnek eljött az ideje, így kitálalt és mindent elmondott. Ő volt mindennek a hátterében. Tartruffe megmentette őt egy ugyan ilyen játékban, mert úgy gondolta, hogy ő megérdemel még egy esélyt, és megtanította mindenre, amit ő tud. Lőrinc lemásolta azt a játékot, a szabályok is ugyanolyanok voltak, és mindenki úgy játszott, ahogyan ő mozgatta a zsinórokat. Damis bepánikolt, hiszen tudta, hogy Lőrinc mindent tud róla, hogy elsimított egy csomó gyilkosságot, hogy több pénzt kapjon, és azt is tudta, hogy miatta halt meg Lőrinc szeretett felesége, így már tudta Damis, hogy nem éli túl, de nem ilyen halálra számított. 

           Azzal Lőrinc rászerelt egy nyakpántot lézerszikével ellátva, ekkor Lőrinc utoljára szólt Damishez: “Alkotottam egy olyan játékot, mintha Tartruffe csinálta volna, mert lesz, aki azt hiszi kirakós tette, lesz, aki rád fog gyanakodni, de rám senki nem gondol, mert Elmire igazolni fogja az alibim. Az áldozataink miattad kerültek az én asztalomra, mert mi kiállunk a halottakért… a holtak nevében harcolunk az igazságért.” …elindította kínzó lassúsággal az eszközt. Damis könyörgött, de Lőrinc hajthatatlan volt. Damis feje, amin átment a lézer, úgy omlott szét, mint polipnak a csápjai.

Orgon's guild

A történetben szereplő világban mágia és fura- és egyben elképesztő lények találhatók.     

   Orgon, a világ egyik legnagyobb céh mestere, a mai nap már hajnalban várta az újabb kihívókat és egyhamar szert tett egyre, aki az imént jelent meg és nem is tétovázott, ki is hívta Orgont egy párbajra,aki ezt el is fogadta.

   Az ellenfele rikító kék ruhában jelent meg és még hozzá nagy önbizalommal. Vajon képes lesz legyőzni a mestert aki már egy tucat kihívót megvert már? Az ellenfelek egymáshoz mennek és tisztelettel meghajolnak egymás előtt, ezután vissza mennek a küzdőtér végébe.*lezajlódik a csata*. A csata hihetetlen módon Orgon mester vereségével ért véget. Mindenki csak tátott szájjal ül és gondolkozik, hogy történt ez meg, hiszen mégis csak az világ egyik legnagyobb céh mestere, bár az tény, hogy szoros csata volt, de a kihívó nyert így a céhnek már egy másik mestere lett. A vereség után Tartuffe meghajolt  a nyertes előtt és megkérdezte a nevét, aki erre elmondta, hogy a neve: "Tartuffe" volt. Orgon oda hajolt hozzá és a fülébe súgott valamit .Orgon ezután megköszönte a mérkőzést ám érezni lehetett a hangján, hogy azért mégis csak mérges volt a céhe elvesztéséért. Amikor már tényleg mindennek vége volt Orgon elment és Tartuffe már el is kezdte a céh irányítását.*pár órával később*. Meglátogattuk Orgont akin látszott, hogy céhe elvesztése nagyon megviselt, de az jobban érdekelte, hogy minél hamarabb vissza kapja, ezért el is kezdett edzeni egész délelőtt csak edzett az esti vissza vágóra. Míg Orgon folyamatosan edzett, Tartuffe csak a céhet próbálta egy kicsit az ő igényeinek megfelelően átalakítani, bár ennek nem nagyon örültek a céh tagok, de mivel ő a céh mester engedelmeskedni kellett, de Tartuffe-ön látszott a nagy rendezkedések között, hogy valami aggasztja, akár az is lehet, hogy aggódik a visszavágótól, amit Orgon súgott a fülébe még a harc után.*délután*. A nép érezte, hogy ennek még itt nincs vége és várták a vissza vágót. Pár órával este előtt Orgon megjelent és a nép örvendezni kezdett, mivel a visszavágó még ma este meg lesz tartva. A küzdőtér újra harcra készen állt arra, hogy Orgon vissza vegye elvesztett céhét. Tartuffe is lassan közelít a térre, de látszik rajta, hogy most nem annyira magabiztos, mint amikor először harcolt. A csata ismét hamarosan elkezdődik, az ellenfelek megint meghajolnak egymás előtt és vissza mennek a helyükre. A levegőben érzékelni lehet a feszültséget, mikor már csak pár perc van hátra a harc kezdetéig.*a harc elkezdődik*. Az imént vívódik a harc a céh vissza szerzéséért és ez nem csak simán szoros, mint az előző, hanem még szorosabb látszik mind a két emberen, hogy most ebbe tényleg mindent bele adnak, mert ezen áll vagy bukik minden. A félórás harcnak a végén mindkét harcos annyira fáradt lett, hogy már alig tudtak a lábukon megállni, de hirtelen Tartuffe össze esett a kimerültségtől... a nép egyszerre fel ordított: " ORGON GYŐZÖTT!!!!". Így nap végére megint Orgon lett a céh mestere és most már így is maradt még egy jó ideig.