Moliére - Asszaszinok Krédója: A párizsi Árulás

Egy alternatív univerzum, 17. század közepe.

Tartuffe, egy templomos az akkori lovagrend Francia részében, megbízatást kapott. El kellett vegyülnie az asszasszinok között, akik, a Rend állítása szerint, „terrorizálják” a várost, annak biztonságát, vagyoni és élelmiszeri ellátását, de első sorban a népét. A lepecsételt dokumentumban az állt, hogy minden bajok forrásával kezdje, így egy percet sem gondolkodva a nagykutyákkal kezdte. Szerencséjére kapott egy asszaszin egyenruhát, hiszen mégsem végezhette a munkát a sajátjában. Mire kész lett az előkészületekkel, be is esteledett. Tény volt az, hogy ezek a bérgyilkoson az éj sötét leple alatt bántak el célpontjaikkal, alig nyomokat hagyva maguk után, ezzel is nehezítve a templomosok munkáját. Egy aprócska, kézzel rajzolt térképen volt feltüntetve, hogy mikor kell és hol lennie, ha bele akar ütközni az egyikőjükbe. Habozás nélkül az első „x”-hez indult. Amott bebújt az egyik bokorba, és várta a megfelelő alkalmat. Annál a bizonyos jelölésnél egy, már halálra ítélt ember állt, egyenruhába öltöztetve. Az egyik ismertebb asszaszin-célpont perszónájával. Tökéletes préda volt egy olyasfajta orgyilkos számára, akit csak az érdekelt, hogy egy templomos lovag se maradjon a Föld felszínén. Nem is kellett sokat várnia, mire az égből aláhullott egy emberalak, egyenesen az imént említett elítéltre. Ekkor Tartuffe megfogta magát, előugrott a bokorból, és megálljt parancsolt a korábban még fán lévő emberre. Az álcázott lovag szavaira lehajtotta csuklyáját, majd megfordította fejét, szemöldökét kérdőn felvonva. Tartuffe csak az ujját szegezte a földön fekvő testre, mondván:
– Ezen ember vérdíja az én markomat illette volna, testvér. – majd tekintetét Orgon felé fordította. – Követelem bocsánatkérésedet! Ám mivel a mai nap busásan fizet, egy ital is megteszi.
– Busásan, azt mondod? Fizettek vagy zsákmány? – állt fel a hulláról Orgon, a helyi krédó vezére. Ahogy több fény esett az arcára, Tartuffe egyből felismerte. Ő a fő célpont. Vagy menten véget vet életének, vagy meggyőzi most egy barátsági viszony kialakításáról kettejük között.
Hosszasabb gondolkozás után az utóbbi fájdalmasabbnak tűnt, ami visszafizetésnek éppen elég lesz a templomos lovagrend veszteségeiért cserébe.
– Tudod mit, hagyjuk a fenébe. A lényeg az, hogy egy őrkutyával kevesebb, igazam van? – ajkai gúnyt űző vigyorra kerekedtek, miközben szemeit átpásztázta a halottra. Majd közelebb lépett – Egyébként a nevem Tartuffe. Most kezdtem a szektánál. – szavai kísérték a kinyújtott karját, intve a másik felet, hogy rázzon vele kezet.
– Igazad ám! – Orgonnak menten bejött az „újfiú” hozzáállása, tehát meghívta a titkos szállásukra. Ezzel kezdetét vette a munka B szakasza, kivégezni a krédó tagjait belülről.
Az idő lassú múlásával egyre jobban beilleszkedett Tartuffe az új családjába. Időközönként jelentést küldött haza a jelenlegi állásról. Orgon megadott neki mindent, mire vágyott, még a saját lánya kezét is felajánlotta neki. Nem vágyott annyira vissza, hiszen újhúsból családtag lett hamar, bár tudta, hogy nem tart sokáig ez az aranyélet. Miközben elvakította a háttérben zajló történések elől a szeretete, amit ebbe a hazudozóba ölt, addig az összes családtag tudta, hogy mi is folyik igazából. Hiába figyelmeztették az asszasszinvezér Orgont, ő nem volt hajlandó elhinni mindazt, amit hallott. Mintsem egy napon eljött az idő, hogy felszámolják a fészket az istenhívő harcosok.
Nehézgyalogos katonák tucatja vette körbe az épületet, mindezt persze hang nélkül. Este támadtak, hiszen ilyenkor a család nagyobb része alszik, aki pedig kint van, hogy teljesítse a feladatát, azt lőfegyveresek várják. Tartuffe és Orgon éppen az előkészületeket vették át a következő rajtaütéshez, időpontokat, tartózkodási helyeket, menekülési utakat és célpontokat.
– Szomjas lehetsz barátom, már egy jó ideje csak a fejed töröd. Pihenj le egy darabig, hozok valamit inni. Egy pohár bor majd visszahozza az energiád semmi perc alatt! – intett a legközelebbi székre az álruhás áruló, majd odasegítette Orgont.
– Isten áldjon testvér, bár kicsit nyugtalanító a csend. Lehet, csak a misszió miatt vagyok ideges… Ez lesz az eddigi legnagyobb erődítmény, amit bevettünk. – szólott fennhangon a konyhába siető Tartuffe-höz, aki arra csak bólogatott.
Fejcsóválás közepette öntött ki két pohárnyit a vörös alkoholból, majd elővett egy kis tartályban tárolt erős mérget, abból három cseppet belekevert a bal oldaliba s nagy sóhajjal visszasietett a kisszobába. A tálca bal oldalát Orgon felé téve, idegesen bámulva, hogy mikor veszi el azt.
– Megint, de el kell mondjam. Te vagy Isten áldása erre a testvériségre. – a tószt mondása után a mit sem sejtő öreg asszaszin szájához emelte a poharat, és nagy kortyokkal lezúdította annak egész tartalmát.
– Isten áldása… bizony. Sajnálom testvér. – gúnyos utolsó szava visszhangzott Orgon füleiben, amint az erős fájdalmat érezve mellkasában oda kapott, és durva köhögés közepette a földre csúszott a székről. Markába nézve majdnem elájult, hiszen az tele volt vérrel, ami imént távozott légzőszervén keresztül.
Tartuffe levetette a kesztyűit, amely felfedte igazi kilétét. A bal kezének harmadik ujján ott díszelgett a templomos lovagrend vörös rubintkereszttel ékesített aranygyűrű. Térdre ereszkedett a fuldokló ember mellett, és csak ennyit mondott, mielőtt utolsókat verné a szíve:
– A megértés Atyja vezessen bennünket! – az asszaszin szemeibe bámulva türelmetlenül tépte le nyakából a láncot, amin rajta lógott a madárfej csontvázat ábrázoló embléma, kidíszítve francia szimbólumokkal. Tőrt ragadva megkönnyítette fájdalmát a már alig élő szerencsétlennek, majd két lábra állva a nyitott ajtó felé indult, ahol már várták az előléptetési kikiáltással, és az új egyenruhájával.

Tartuffe

Moliere: Tartuffe

Tartuffe befurakodik Orgon családjába, ahol mindenre elszánt aljassággal, majdnem tönkreteszi a családot. Tartuffe szerelmet vall Elmirának, Damis ezt hallja és elmonja apjának Orgonnak. Az apa azonban nem hisz fiának és kitagadja a családból, sőt még a vagyonát is Tartuffere íratja. Úgy lepleződik le Tartuffe, hogy Orgon az asztal alá bújva hallja, hogy a gazember szerelmet vall feleségének, Elmirának. Orgonnak nemcsak a vagyona, de az egész élete is kockán forog, mivel Tartuffenél vannak a politikai menekült barátja kazettái, de végül nem Orgont, hanem Tartuffet tartóztatják le.

Szereplők:
Orgon
Elmira, Orgon felesége
Pergelle Orgon anyja
Damis, Orgon fia
Mariane, Orgon lánya
Tartuffe
Valére, Mariane szerelme

Hugo, a magánnyomozó
Paul, Tartuffe testvére

Az én Tartuffem

I.felvonás
Fényűző, pompás ház kívülről, ebben a házban lakik Orgon és családja. Amikor bemegyünk az ajtón egyből láthatjuk, hogy a legdrágább festmények lógnak a falon, ami azt erősíti meg, hogy egy igazán gazdag családról beszélünk. Ide érkezik meg Tartuffe, aki elsőre mindenki számára szimpatikus. Ott segít, ahol tud, ha kellene még a WC-t is kipucolná. A család még nem is sejti, hogy mennyi hátsó szándéka van Tartuffenek.

II.felvonás
A család arra ébred, hogy ellopták Orgon aranyékszereit és Pergelle asszony pénzét a komódból. A család azon tanakodik, ki lehetett a tettes? Sokáig tanakodnak, de nem jutnak semmire, így felbérelnek egy magánnyomozót, hogy kiderítse, ki lehetett a tolvaj.

III.felvonás
Hugo, a magannyomozó, aki egy vicces, szerethető figura, kikérdezi az egész családot mit tudnak a történtekről. Mindenki elmondja, hogy az eset estéjén aludt, kivéve Tartuffet, aki aznap este nem tartózkodott a házban, mivel testvérével, Paullal sétált. A magánnyomozónak egyre gyanúsabb Tartuffe és azt gondolja nem mond igazat. Beszél Orgonnal, hogy valami nagyon gyanús ebben a férfiban, de Orgon leállítja, mondván Tartuffet mindenki szereti és ő még egy lénynek sem tudna ártani. Közben Valére megkéri Mariane kezét, aminek a család nagyon örül és már tervezgetik az esküvő időpontját. Ameddig a család jól szórakozik, addig Tartuffe elindul a testvéréhez. Mit sem sejt abból, hogy Hugo követni kezdi. Megérkezik a házhoz, majd bemegy addig Hugo kint várakozik egy bokor mögé elbújva. Rövid idő múlva Tartuffe és testvére kijön a házból. Hugot ledöbbenti mit lát Tartuffe kezében (a család ékszerei voltak azok). Hugo egyből visszasiet, hogy ezt elmondja Orgonnak, aki addigra már viszonylag sokat ivott, így aznap már nem tudott beszélni vele.

IV.felvonás
Másnap reggel a magánnyomozó elmondja Orgonnak mit látott tegnap este. Orgon gondolkozik, de nem hisz Hugonak és mérgében a fejéhez vágja, hogy: "Nem kellesz, te eme családba, tűnj innen azonnal" Hugo szomorúan, de távozott a házból. Eközben Tartuffe összekap Velérrel, mivel Mariane rajtakapta Tartuffet, hogy a szobájában keresett valamit. Sajnos ebből az összekapásnak tettlegesség lett a vége, ugyanis Valér kezébe egy kés került és véletlenül leszúrta vele Tartuffet. Mariane ezt látva apjához rohan, aki nem érti mi is történik. Mariane látni sem akarja Valért, (mondjuk ez érthető) nemhogy hozzá menjen feleségül.

V.felvonás
Megjelennek a hatóságok és elviszik Valért, mivel megölte Tartuffet, eközben Mariane beleőrül, hogy elvesztette szerelmét és végül öngyilkos lesz. Paul előhozza Orgon szexkazettáit, amiken maga Orgon szerepel és pénzt kér azért, hogy ne adja oda senkinek. Orgon kifizeti a kért összeget, de Paul még így sem nyugszik és Elmira kezét kéri azért, hogy ne lássa senki a kazettákat. Orgon természetesen nemet mond, így Paual elmegy egy közeli színházba és mindenki szeme láttára levetíti a kazettán lévő videóanyagot. A közönség röhögni kezd, ettől Orgon nagyon szégyenli magát és elküldi a háztól Pault.

Az élet irónia, nem vicc...

A történetet onnan folytatom, ahol Orgon rájött, hogy Tartuffe egy csaló gazember. Ekkor történt ugyanis az, hogy Orgon lesből figyelte, ahogy Tartuffe megpróbálta meghágni Elmirát. Ekkor Orgon kiakad és úgy érzi kiszeretett Tartuffeből. A folytatásban hosszú hetek munkája volt, de Tartuffenek sikerül visszaédesgetni magához Orgont, mivel addig-addig árasztotta szép szavakkal, hogy elcsattant az első csók, Orgon hálótermében az óriási bordó ágyon. Ezek után a ház ura végre színt vall a családnak és nagy nehézségek közepette ugyan, de elmondja, hogy meleg.
Mindezek hallatára, és mindenki nagy szomorúságára a szeretett öregnő, Pernelle szándékosan túladagolja magát, és ágyában csöndesen, ám irtózatosan nagy kínok közt, eltávozik az élők sorából.
Dorine aki sok éven keresztül leplezte ferde hajlamait, most erőt vesz magán, és követve Orgon példáját, ráveti magát a kis szűzre, – akiről a későbbiekben kiderül, hogy egy bordélyház állandó dolgozója – Marianera, és bevallja perverz terveit vele a közeljövőben. Mariane csodák csodájára beleegyezik a pimasz dolgokba, sőt még tetszik is neki az ötlet. Az egyik üres zugot magukévá téve, egy játszószobát alakítanak ki, – ami mellesleg később mások hasznára is válik majd – és ők hosszú órákig nem kerülnek elő innen.
Érdekes egy család ez, mert úgy tűnik itt eddig senki nem szereti az ellenkező nemet. Ez az állítás Damisnél és Valérnál is be igazolódik. Ám ők ennél a pontnál kilépnek a történetből, és elköltöznek egy pici faluba, ahol háborítatlanul élhetnek.
És itt megjelenik az első heteró pár, de miért is lennének egy egyszerű pár, ha lehetnek testvérek is. Igen, Elmira és Cleante. Rövid idő elteltével kiderül, hogy nekik már több éves a kapcsolatuk, de eddig sikerült titokban tartaniuk. Viszont mivel ezúttal Elmira teherbe esett, és hasa egyre csak nőtt és nőtt, kénytelenek voltak elmondani a dolgokat.
A kertész meghal, ezért újat keresnek a helyére, és rövid időn belül meg is találják a tökéletes jelöltet. Egy fiatal, huszonöt év körüli, sármos afrikai ember.
Orgonnak, véréhez híven, ez az új vendég is megtetszik, és Tartuffel közösen kitervelik, hogy meghódítják az ifjút. Nem telik el kis idő, és a csalafinta kertész beleegyezik a dologba. Ám azt senki sem sejti, hogy nem véletlenül pont ő került hozzájuk. A kertész napról napra mérgezte a zöldségeket.
Egy nap Mariannenak az az őrült ötlete támadt, hogy ki szeretné próbálni egy férfivel is a játszószobát. Kivel mással szerette volna, mint a kertésszel. Ez az ötlet eljutott Orgon fülébe és úgy érezte nem hagyhatja ki a bulit, így hát csatlakozott lányához.
Az órák folyamán elég sokan betévedtek a szobába, és beszálltak a játékba. Végül mindenki játszott.
Pár hét múlva Marianne rosszul kezdte érezni magát, és ez pár napon belül a többieknél is jelentkezett. Kiderült, hogy a kertész mérgezi őket, és pár héten belül megvolt az első halott, Dorine.
Egy hónap múlva már üresen állt a ház, mert mindenki meghalt, a kertész is. És ez lett e gyönyörű mese vége.
Titokban megjegyzem, hogy nem a méreg végzett velük, hanem egy kór, az ebola, amit az afrikai hozott magával és az orgia közepette mindenki elkapta az afrikaitól úgy, hogy ő sem tudott betegségéről.