Moliére: Tartuffe

Tartuffe: Damis

(A történetben megismerhetünk egy jómódú polgári családot, és egy álszentet ki befurakodik a családba.

  Tartuffe elnyerve a családfő Orgon valamint az ő édesanyja Pernelle asszony bizalmát és csodálatát, próbálja tönkre tenni a család életét és megszerezni a vagyonukat. Orgon annyira megbízik benne, hogy lányát Mariane-t hozzá akarja adni annak ellenére, hogy a lányt egy másik férfi Valér már eljegyezte. Mivel Tartuffe és lánya közelgő esküvőjében reménykedik ezért vagyonát leendő vejére hagyja. Elmira a családfő második felesége nem örül ennek az eljegyzésnek, ezért beszélni próbál Tartuff-fel aki félre érti és megpróbálja elcsábítani. Ennek Damis, Orgon fia szemtanúja, de amikor nevelő anyjával karöltve ezt elmondja apjának, az nem hisz neki, sőt elkergeti a háztól.)
 Damis megsértve és aggódva lép ki az eddig a biztonságot és szeretetet jelentő családi ház ajtaján. Nem tudja hogyan tovább, csak egyben biztos Tartuffe-nek el kell tűnnie a házból és a családja életéből örökre. Séta közben egyre csak az álszent érkezése óta bekövetkezett változásokon jár az esze. Amióta apja megpillantotta őt a templomban minden megváltozott apjának csak annak a férfinek a szava számított, ami általában saját családja ellen volt. Hogyan jutott ilyen hamar apja teljes bizalmához egy idegen koldus? Hogy hihet neki saját gyermekével és asszonyával szemben? Mivel tömhette így tele a fejét az férfi? ezek, és ehhez hasonló gondolatok gyötrik, valamint a rémes aggodalom. Aggódott Mariane-ért, az ő egyetlen testvéréért, akinek egy szomorú és rákényszerített házasságban kell leélnie az életét. Na meg persze jó barátja, Valér szíve is meghasad, hogy nem veheti el szerelmét.
 Útja egykori otthonából egy új építésű barokk villába vezet, ahol Valér él. A házban tapintható a feszültség mikor az eddig történteket elmesélte. Damis jól gondolta, a férfit teljesen lesújtja az eljegyzés híre. Nem érti, hogy egy apa lánya kezét inkább egy vén koldusnak adja, mit neki, aki egy jómódú, tanult, fiatal férfi, aki nem mellesleg egyetlen lányának szerelme. A gondolkodás csak felbőszíti, hiszen tudta már, hogy nagy hatással van Tartuffe Orgonra, de nem gondolta volna, hogy saját családja elé helyezi.
 A két férfi egy terven gondolkodik, amikor befut Dorine. Elmondja, hogy Tartuffe egy beszélgetés után elrohan, de azt nem tudja hová. Damis úgy gondolja Tartuffe lebukhatott apja előtt ezért viharzott el. Eldönti, haza megy, Valért pedig megkéri, menjen a király udvarába, mert rossz érzése van, fél Tartuffe tervez valamit.
 Mind útnak is indulnak Damis haza megy Dorine-nal, Valér pedig az udvarba.

 

Moliére - Asszaszinok Krédója: A párizsi Árulás

Egy alternatív univerzum, 17. század közepe.

Tartuffe, egy templomos az akkori lovagrend Francia részében, megbízatást kapott. El kellett vegyülnie az asszasszinok között, akik, a Rend állítása szerint, „terrorizálják” a várost, annak biztonságát, vagyoni és élelmiszeri ellátását, de első sorban a népét. A lepecsételt dokumentumban az állt, hogy minden bajok forrásával kezdje, így egy percet sem gondolkodva a nagykutyákkal kezdte. Szerencséjére kapott egy asszaszin egyenruhát, hiszen mégsem végezhette a munkát a sajátjában. Mire kész lett az előkészületekkel, be is esteledett. Tény volt az, hogy ezek a bérgyilkoson az éj sötét leple alatt bántak el célpontjaikkal, alig nyomokat hagyva maguk után, ezzel is nehezítve a templomosok munkáját. Egy aprócska, kézzel rajzolt térképen volt feltüntetve, hogy mikor kell és hol lennie, ha bele akar ütközni az egyikőjükbe. Habozás nélkül az első „x”-hez indult. Amott bebújt az egyik bokorba, és várta a megfelelő alkalmat. Annál a bizonyos jelölésnél egy, már halálra ítélt ember állt, egyenruhába öltöztetve. Az egyik ismertebb asszaszin-célpont perszónájával. Tökéletes préda volt egy olyasfajta orgyilkos számára, akit csak az érdekelt, hogy egy templomos lovag se maradjon a Föld felszínén. Nem is kellett sokat várnia, mire az égből aláhullott egy emberalak, egyenesen az imént említett elítéltre. Ekkor Tartuffe megfogta magát, előugrott a bokorból, és megálljt parancsolt a korábban még fán lévő emberre. Az álcázott lovag szavaira lehajtotta csuklyáját, majd megfordította fejét, szemöldökét kérdőn felvonva. Tartuffe csak az ujját szegezte a földön fekvő testre, mondván:
– Ezen ember vérdíja az én markomat illette volna, testvér. – majd tekintetét Orgon felé fordította. – Követelem bocsánatkérésedet! Ám mivel a mai nap busásan fizet, egy ital is megteszi.
– Busásan, azt mondod? Fizettek vagy zsákmány? – állt fel a hulláról Orgon, a helyi krédó vezére. Ahogy több fény esett az arcára, Tartuffe egyből felismerte. Ő a fő célpont. Vagy menten véget vet életének, vagy meggyőzi most egy barátsági viszony kialakításáról kettejük között.
Hosszasabb gondolkozás után az utóbbi fájdalmasabbnak tűnt, ami visszafizetésnek éppen elég lesz a templomos lovagrend veszteségeiért cserébe.
– Tudod mit, hagyjuk a fenébe. A lényeg az, hogy egy őrkutyával kevesebb, igazam van? – ajkai gúnyt űző vigyorra kerekedtek, miközben szemeit átpásztázta a halottra. Majd közelebb lépett – Egyébként a nevem Tartuffe. Most kezdtem a szektánál. – szavai kísérték a kinyújtott karját, intve a másik felet, hogy rázzon vele kezet.
– Igazad ám! – Orgonnak menten bejött az „újfiú” hozzáállása, tehát meghívta a titkos szállásukra. Ezzel kezdetét vette a munka B szakasza, kivégezni a krédó tagjait belülről.
Az idő lassú múlásával egyre jobban beilleszkedett Tartuffe az új családjába. Időközönként jelentést küldött haza a jelenlegi állásról. Orgon megadott neki mindent, mire vágyott, még a saját lánya kezét is felajánlotta neki. Nem vágyott annyira vissza, hiszen újhúsból családtag lett hamar, bár tudta, hogy nem tart sokáig ez az aranyélet. Miközben elvakította a háttérben zajló történések elől a szeretete, amit ebbe a hazudozóba ölt, addig az összes családtag tudta, hogy mi is folyik igazából. Hiába figyelmeztették az asszasszinvezér Orgont, ő nem volt hajlandó elhinni mindazt, amit hallott. Mintsem egy napon eljött az idő, hogy felszámolják a fészket az istenhívő harcosok.
Nehézgyalogos katonák tucatja vette körbe az épületet, mindezt persze hang nélkül. Este támadtak, hiszen ilyenkor a család nagyobb része alszik, aki pedig kint van, hogy teljesítse a feladatát, azt lőfegyveresek várják. Tartuffe és Orgon éppen az előkészületeket vették át a következő rajtaütéshez, időpontokat, tartózkodási helyeket, menekülési utakat és célpontokat.
– Szomjas lehetsz barátom, már egy jó ideje csak a fejed töröd. Pihenj le egy darabig, hozok valamit inni. Egy pohár bor majd visszahozza az energiád semmi perc alatt! – intett a legközelebbi székre az álruhás áruló, majd odasegítette Orgont.
– Isten áldjon testvér, bár kicsit nyugtalanító a csend. Lehet, csak a misszió miatt vagyok ideges… Ez lesz az eddigi legnagyobb erődítmény, amit bevettünk. – szólott fennhangon a konyhába siető Tartuffe-höz, aki arra csak bólogatott.
Fejcsóválás közepette öntött ki két pohárnyit a vörös alkoholból, majd elővett egy kis tartályban tárolt erős mérget, abból három cseppet belekevert a bal oldaliba s nagy sóhajjal visszasietett a kisszobába. A tálca bal oldalát Orgon felé téve, idegesen bámulva, hogy mikor veszi el azt.
– Megint, de el kell mondjam. Te vagy Isten áldása erre a testvériségre. – a tószt mondása után a mit sem sejtő öreg asszaszin szájához emelte a poharat, és nagy kortyokkal lezúdította annak egész tartalmát.
– Isten áldása… bizony. Sajnálom testvér. – gúnyos utolsó szava visszhangzott Orgon füleiben, amint az erős fájdalmat érezve mellkasában oda kapott, és durva köhögés közepette a földre csúszott a székről. Markába nézve majdnem elájult, hiszen az tele volt vérrel, ami imént távozott légzőszervén keresztül.
Tartuffe levetette a kesztyűit, amely felfedte igazi kilétét. A bal kezének harmadik ujján ott díszelgett a templomos lovagrend vörös rubintkereszttel ékesített aranygyűrű. Térdre ereszkedett a fuldokló ember mellett, és csak ennyit mondott, mielőtt utolsókat verné a szíve:
– A megértés Atyja vezessen bennünket! – az asszaszin szemeibe bámulva türelmetlenül tépte le nyakából a láncot, amin rajta lógott a madárfej csontvázat ábrázoló embléma, kidíszítve francia szimbólumokkal. Tőrt ragadva megkönnyítette fájdalmát a már alig élő szerencsétlennek, majd két lábra állva a nyitott ajtó felé indult, ahol már várták az előléptetési kikiáltással, és az új egyenruhájával.

Tartuffe

Moliere: Tartuffe

Tartuffe befurakodik Orgon családjába, ahol mindenre elszánt aljassággal, majdnem tönkreteszi a családot. Tartuffe szerelmet vall Elmirának, Damis ezt hallja és elmonja apjának Orgonnak. Az apa azonban nem hisz fiának és kitagadja a családból, sőt még a vagyonát is Tartuffere íratja. Úgy lepleződik le Tartuffe, hogy Orgon az asztal alá bújva hallja, hogy a gazember szerelmet vall feleségének, Elmirának. Orgonnak nemcsak a vagyona, de az egész élete is kockán forog, mivel Tartuffenél vannak a politikai menekült barátja kazettái, de végül nem Orgont, hanem Tartuffet tartóztatják le.

Szereplők:
Orgon
Elmira, Orgon felesége
Pergelle Orgon anyja
Damis, Orgon fia
Mariane, Orgon lánya
Tartuffe
Valére, Mariane szerelme

Hugo, a magánnyomozó
Paul, Tartuffe testvére

Az én Tartuffem

I.felvonás
Fényűző, pompás ház kívülről, ebben a házban lakik Orgon és családja. Amikor bemegyünk az ajtón egyből láthatjuk, hogy a legdrágább festmények lógnak a falon, ami azt erősíti meg, hogy egy igazán gazdag családról beszélünk. Ide érkezik meg Tartuffe, aki elsőre mindenki számára szimpatikus. Ott segít, ahol tud, ha kellene még a WC-t is kipucolná. A család még nem is sejti, hogy mennyi hátsó szándéka van Tartuffenek.

II.felvonás
A család arra ébred, hogy ellopták Orgon aranyékszereit és Pergelle asszony pénzét a komódból. A család azon tanakodik, ki lehetett a tettes? Sokáig tanakodnak, de nem jutnak semmire, így felbérelnek egy magánnyomozót, hogy kiderítse, ki lehetett a tolvaj.

III.felvonás
Hugo, a magannyomozó, aki egy vicces, szerethető figura, kikérdezi az egész családot mit tudnak a történtekről. Mindenki elmondja, hogy az eset estéjén aludt, kivéve Tartuffet, aki aznap este nem tartózkodott a házban, mivel testvérével, Paullal sétált. A magánnyomozónak egyre gyanúsabb Tartuffe és azt gondolja nem mond igazat. Beszél Orgonnal, hogy valami nagyon gyanús ebben a férfiban, de Orgon leállítja, mondván Tartuffet mindenki szereti és ő még egy lénynek sem tudna ártani. Közben Valére megkéri Mariane kezét, aminek a család nagyon örül és már tervezgetik az esküvő időpontját. Ameddig a család jól szórakozik, addig Tartuffe elindul a testvéréhez. Mit sem sejt abból, hogy Hugo követni kezdi. Megérkezik a házhoz, majd bemegy addig Hugo kint várakozik egy bokor mögé elbújva. Rövid idő múlva Tartuffe és testvére kijön a házból. Hugot ledöbbenti mit lát Tartuffe kezében (a család ékszerei voltak azok). Hugo egyből visszasiet, hogy ezt elmondja Orgonnak, aki addigra már viszonylag sokat ivott, így aznap már nem tudott beszélni vele.

IV.felvonás
Másnap reggel a magánnyomozó elmondja Orgonnak mit látott tegnap este. Orgon gondolkozik, de nem hisz Hugonak és mérgében a fejéhez vágja, hogy: "Nem kellesz, te eme családba, tűnj innen azonnal" Hugo szomorúan, de távozott a házból. Eközben Tartuffe összekap Velérrel, mivel Mariane rajtakapta Tartuffet, hogy a szobájában keresett valamit. Sajnos ebből az összekapásnak tettlegesség lett a vége, ugyanis Valér kezébe egy kés került és véletlenül leszúrta vele Tartuffet. Mariane ezt látva apjához rohan, aki nem érti mi is történik. Mariane látni sem akarja Valért, (mondjuk ez érthető) nemhogy hozzá menjen feleségül.

V.felvonás
Megjelennek a hatóságok és elviszik Valért, mivel megölte Tartuffet, eközben Mariane beleőrül, hogy elvesztette szerelmét és végül öngyilkos lesz. Paul előhozza Orgon szexkazettáit, amiken maga Orgon szerepel és pénzt kér azért, hogy ne adja oda senkinek. Orgon kifizeti a kért összeget, de Paul még így sem nyugszik és Elmira kezét kéri azért, hogy ne lássa senki a kazettákat. Orgon természetesen nemet mond, így Paual elmegy egy közeli színházba és mindenki szeme láttára levetíti a kazettán lévő videóanyagot. A közönség röhögni kezd, ettől Orgon nagyon szégyenli magát és elküldi a háztól Pault.

Az élet irónia, nem vicc...

A történetet onnan folytatom, ahol Orgon rájött, hogy Tartuffe egy csaló gazember. Ekkor történt ugyanis az, hogy Orgon lesből figyelte, ahogy Tartuffe megpróbálta meghágni Elmirát. Ekkor Orgon kiakad és úgy érzi kiszeretett Tartuffeből. A folytatásban hosszú hetek munkája volt, de Tartuffenek sikerül visszaédesgetni magához Orgont, mivel addig-addig árasztotta szép szavakkal, hogy elcsattant az első csók, Orgon hálótermében az óriási bordó ágyon. Ezek után a ház ura végre színt vall a családnak és nagy nehézségek közepette ugyan, de elmondja, hogy meleg.
Mindezek hallatára, és mindenki nagy szomorúságára a szeretett öregnő, Pernelle szándékosan túladagolja magát, és ágyában csöndesen, ám irtózatosan nagy kínok közt, eltávozik az élők sorából.
Dorine aki sok éven keresztül leplezte ferde hajlamait, most erőt vesz magán, és követve Orgon példáját, ráveti magát a kis szűzre, – akiről a későbbiekben kiderül, hogy egy bordélyház állandó dolgozója – Marianera, és bevallja perverz terveit vele a közeljövőben. Mariane csodák csodájára beleegyezik a pimasz dolgokba, sőt még tetszik is neki az ötlet. Az egyik üres zugot magukévá téve, egy játszószobát alakítanak ki, – ami mellesleg később mások hasznára is válik majd – és ők hosszú órákig nem kerülnek elő innen.
Érdekes egy család ez, mert úgy tűnik itt eddig senki nem szereti az ellenkező nemet. Ez az állítás Damisnél és Valérnál is be igazolódik. Ám ők ennél a pontnál kilépnek a történetből, és elköltöznek egy pici faluba, ahol háborítatlanul élhetnek.
És itt megjelenik az első heteró pár, de miért is lennének egy egyszerű pár, ha lehetnek testvérek is. Igen, Elmira és Cleante. Rövid idő elteltével kiderül, hogy nekik már több éves a kapcsolatuk, de eddig sikerült titokban tartaniuk. Viszont mivel ezúttal Elmira teherbe esett, és hasa egyre csak nőtt és nőtt, kénytelenek voltak elmondani a dolgokat.
A kertész meghal, ezért újat keresnek a helyére, és rövid időn belül meg is találják a tökéletes jelöltet. Egy fiatal, huszonöt év körüli, sármos afrikai ember.
Orgonnak, véréhez híven, ez az új vendég is megtetszik, és Tartuffel közösen kitervelik, hogy meghódítják az ifjút. Nem telik el kis idő, és a csalafinta kertész beleegyezik a dologba. Ám azt senki sem sejti, hogy nem véletlenül pont ő került hozzájuk. A kertész napról napra mérgezte a zöldségeket.
Egy nap Mariannenak az az őrült ötlete támadt, hogy ki szeretné próbálni egy férfivel is a játszószobát. Kivel mással szerette volna, mint a kertésszel. Ez az ötlet eljutott Orgon fülébe és úgy érezte nem hagyhatja ki a bulit, így hát csatlakozott lányához.
Az órák folyamán elég sokan betévedtek a szobába, és beszálltak a játékba. Végül mindenki játszott.
Pár hét múlva Marianne rosszul kezdte érezni magát, és ez pár napon belül a többieknél is jelentkezett. Kiderült, hogy a kertész mérgezi őket, és pár héten belül megvolt az első halott, Dorine.
Egy hónap múlva már üresen állt a ház, mert mindenki meghalt, a kertész is. És ez lett e gyönyörű mese vége.
Titokban megjegyzem, hogy nem a méreg végzett velük, hanem egy kór, az ebola, amit az afrikai hozott magával és az orgia közepette mindenki elkapta az afrikaitól úgy, hogy ő sem tudott betegségéről.

Tartuffe

A következő történet egy peggy-sue fanfiction lesz, az elején lesz benne egy kis darkfic is.

Tartuffe lesz a főszereplő.

Nem gondolkozott, csak cselekedett. Át kellett volna gondolnia, s ezt ő jól is tudta. De mégis megölte Dorinet. Ám Tartuffe-nek most van még egy esélye, hála a boszorkánynak, Pernelle asszonynak. Hiába gyűlölte az első perctől fogva Tartuffe-öt, Dorine, a szolgálólány semmi rosszat nem tett, mindenki szerette.

Dorine és Tartuffe között hatalmas veszekedés folyt, - csoda, hogy nem hallotta senki, gondolták mindketten-, amikor is, Tartuffe úgy gondolta, hogy Dorine most túllőtt a célon, és túl közel állt ahhoz, hogy lebuktassa a színjátékát Orgon előtt. És akkor ugyebár elveszett volna a vagyona, a népszerűsége, egyszóval mindene, és ezt nem hagyhatta.

Elkezdett vészesen közeledni Dorine-hoz, aki ezt észrevette, ezért befutott a konyhába, ám Tartuffe követte őt.

Tartuffe, - nem gondolva a következményekre,- felkapta a legélesebb kést a konyhapultról, és nemes egyszerűséggel szívén szúrta Dorinet. Ebben a pillanatban vette észre Tartuffe a szeme sarkából, hogy Pernelle asszony a fejét csóválva nézte végig a jelenetet. Pernelle asszony tudta, hogy ez befog következni, (boszorkánysága által látta a jövőt) de mivel a jövőn nem lehet változtatni, ezért a múlton kell.

Tehát Pernelle asszony most visszarepíti Tartuffe-öt a múltba, egészen 4 héttel korábbra, hogy Orgon közelébe se kerüljön.

Tartuffe nagyon félt, és sajnálta a vagyonát is, de mivel hatalmas bűntudata volt, ezért lelkesen egyezett bele Pernelle asszony tervébe. Csak az foglalkoztatta, hogy vajon hogyan fogja visszarepíteni őt a múltba.

Ám ekkor elmondta a boszorkány a varázsigét, mellyel Tartuffe visszament az időbe, 1660. június harmadikára.

Tartuffe megint a templom lépcsőin találta magát, immáron szegényen, de legalább egy hónapra más életet élhetett, gondolta.

Ekkor igyekezett a templomba, fel a lépcsőn Orgon, tömzsi termetével, amikor is, meglátta Tartuffe-öt, s látta rajta, hogy milyen szegény és megsajnálta őt. Ezért megkérdezte, hogy nem akar-e egy szállást éjszakára, meg esetleg egy vacsorát. Ám Tartuffe most nem fogadta el a meghívást, hanem kedvesen, mosolyogva utasította el Orgon ajánlatát, és inkább megkérdezte, hogy nem akar-e Orgon elmenni vele a közeli fogadóba. Az úr meglepődött, de igent mondott Tartuffe-nek, és el is indultak a fogadóba, ahol Tartuffe meghívta először egy, majd kettő, s végül három pohár borra, sőt még a vacsoráját is állta. Amikor Orgon tele lett, elindultak, vissza a templom fele, s Orgon alig győzött hálálkodni, mivel régóta nem volt olyan jó társasága, mint Tartuffe jómaga.

Mindketten megköszönték egymásnak, Tartuffe azt. hogy szállással kínálta őt, Orgon pedeig a vacsorát.

Tartuffe soha többé nem használta ki az emberek jószívűségét.

Tartuffe...

   Hallottam olyan híreket, pletykákat,hogyha valakinek a családja bűnben él,nem tisztel sem embert,sem Istent,akkor eljön azért a családért Tartuffe,és pokollá teszi az életüket.
   Én azt hittem, hogy ez csak mese.Velem és a családommal ez nem történhet meg,vagyis ezt gondoltam.De eljött és tönkretett mindent.A családom nem hitte el, hogy ez az utolsó alkalom,hogy bebizonyítsuk,hogy jók vagyunk.Én mondtam nekik,hogy meg kell változni.Nem hallgattak rám.Szépen egyesével tette tönkre a családtagjaim életét.A nővérem Mariann és vőlegénye Valér között viszályt szított.Bogarat ültetett a fülébe,hogy Valér megcsalja őt Dorineval a szolgálólánnyal.Ez teljesen tönkretette a kapcsolatukat, az egymásba vetett bizalmukat,míg végül a jegyesség felbomlott.Valér és Mariann útjai  szétváltak.Mariann egyedül maradt állapotosan,saját magát hibáztatva,teljes depresszióba zuhanva.Apám Orgon,és nagymamám Pernelle között nagyon szoros volt a kapcsolat.Tartuffe tudta,ha bántani akarja Orgont,meg kell ölnie Pernellét.azzal okozhatja a legnagyobb fájdalmat.a gyilkosság részleteit nem tudom pontosan,de biztos olyan kegyetlen volt,mint maga Tartuffe is.Orgon, anyámat hibáztatta.Hisz tudta,hogy Elmira és Pernelle között sose volt jó a kapcsolat.Orgon felelőtlenül Elmirát gyanúsította.Anyám a vádaskodások miatt,fogta magát és itt hagyta az otthonát.Itt hagyott minket.Apám egyedül maradt.Hiányzott neki egy társ, és a hiányba belebolondult.Éreztem,hogy most rajtam a sor,hogy bűnhődjek.Ezért nem maradt más választásom,mint menekülni.Menekülni el Tartuffe és az igazságszolgáltatása elől.Hisz én biztos voltam benne, hogy nem követtem el,olyan rossz dolgokat,hogy bűnhődnöm kéne.Hazudni,füllenteni mindenki szokott.Emberi dolog.A lopás,kisebb csalás, az se tűnik akkora nagy véteknek,hogy ezért az apróságért eljöjjön értem Tartuffe.Ezzel csak az volt a baj,hogy Tartuffe nem így vélekedett.Szóval bújdosni kényszerültem,kitudja meddig.Kóborlok már vagy négy hete.Sosincs nyugtom,éberen alszok,figyelve minden egyes rezdülésre.Az élelmem is fogytán van már,fürdésről még csak nem is álmodozok.Sehol nem tudok megpihenni egy napnál tovább,mert félő,hogy rám talál.Nem tudom,hogy meddig bírom még ezt.Lehet,hogy fel kéne adnom magam.Bármilyen büntetést is kapok Tartuffetől, csak nem lehet rosszabb,mint ez a helyzet ami most van.De nem teszem,mert tudom, hogy nem vagyok bűnös és kész.Teltek a hetek és bekövetkezett a legrosszabb.Elérkezett a tél, az első hópelyhek, az első fagyok.Sehol nem találtam szállást magamnak,ahol megmelegedhettem volna.Mindenki elüldözött,féltek attól,hogy bűnösök lesznek,ha rajtam segítenek.Rettegtek tőlem,hogy tönkreteszem a családjukat.Fáztam,éhes voltam,és borzasztóan fáradtnak éreztem magam.Fájt minden végtagom a sok gyaloglástól.Le kellett pihennem egy fánál.Erőt kellett gyűjtenem, de valahogy nem ment.Le-le csukódott a szemhéjam.Viszont ebben a hidegben nem aludhattam el,mert tudtam ,hogy az egyenlő a halállal.
   Éreztem,hogy le kell hunynom a szemem egy percre,hogy átgondoljam hogyan tovább,mitévő legyek.Le kellett hunynom a szemem,hogy kipihenjem magam,legalább egy percre.Csak egy percre.És becsuktam a szemem.

Az új családtag

Moliere: Tartuffe

Fanfiction(saját befejezés)

Röviden: Tartuffe Orgont kitúrja a családból és a helyébe lép.

     Egy szép Vasárnapi délutánon, Orgon meghívja egy közös ebédre Tartuffe-t, hogy a családhoz melengesse őt. Mivel, Pernelle asszony és Orgon kivételével senki sem szerette őt a családban. Persze arról, hogy Tartuffe velük fog ebédelni csak ő tudott. Orgon annyit készülődött az ebédre, hogy ő futott be utoljára. Hiszen, ha már Tartuffe-fel ebédel gondolta, nézzen már ki valahogyan. Mikor megérkezett egy nagyon feszült társaság fogadta őt. Megkezdődött a lakoma, Tartuffe neki esett az ételeknek, mint egy disznó, erősítve a többiek véleményét róla, hogy ő egy tuskó, faragatlan ember.     

     Orgon próbálta a feszültséget oldani, de nem nagyon jött össze neki. Tartuffe jól lakottsága után azonnal elment semmi köszönet nélkül. Azonban kihallgatta, hogy a háta mögött miket mondanak a többiek. Másnap kigondolta azt, hogy csak egyféleképpen szerethetik meg őt, ha Orgon helyébe lép. Eltervelte, hogy minden áron kitúrja őt a családból és ehhez be kell őt mocskolni a család szemében. Mivel Orgon oda volt Tartuffe-ért ezért sok minden olyan dolgot osztott meg vele, amit nem kellett volna.  Elmesélte például azt, hogy Elmirát már nem szereti úgy, mint régen és már egy jó ideje találkozgat egy másik nővel és ez a nő Dorine a szolgáló lány. Szót ejtett arról is, hogyha eljön az ideje, akkor elválik Elmirától és hozzá megy a szeretőjéhez melyekről írásos bizonyítékok is voltak (napló, levelek). Persze meg mutatta a naplóját is, ő ugyan is ebben részletes leírta, hogy mikor szeretne elválni. Ez egy régi gyermekkori naplója volt, amelyről kezdetben Elmira is tudott, de azt mondta neki, hogy eltűnt. Tartuffe, Orgonnal nagyon kedves volt, segítő kész és ezért Orgon szemében ő egy jó barát volt. Esküdözött neki, hogy nem szól senkinek. Ezeket az információkat Tartuffe még nem tudta felhasználni tervéhez, ugyanis Orgonnak előbb rá kell íratnia a vagyonát. Kitervelt egy gyilkosságot, amelyet rá fog kenni Orgonra. Az áldozat nem más lesz, mint a szerető. Tartuffe-nek könnyű dolga volt, mert este végzett vele. Összevérezte Orgon ruháját és az ágya alá rakott egy kést. Másnap reggel három rendőr és a hadnagy fogadta őt és azonnal letartóztatták. 

     Orgon börtönbe kerülése után, Elmiráé lett a vagyon. Tartuffe a napló és a levelek felmutatásával, bebizonyította, az egész családnak azt, hogy Orgon végig csalta Elmirát. Tartuffe elérte azt, hogy az ő vállán keressen vigaszt. Nem sokkal később Elmira hozzá is ment. Az egész család csalódott Orgonban Tartuffe-nek köszönhetően. Azért, mert Orgont elvakította Tartuffe nem létező személyisége.

Péntekről, szombatra

                Őszi eső, mocskos vize, áztatja a csupasz beton falakat. Az ablakok rozsdás rácsán lassan csepeg a víz. Az utca szinten most gurul be az esti furgon. Tegnap őt is ezzel hozták, most meg csak vakon bámul, hátát a vasajtónak, fejét eldőlve, a falnak támasztva. Elmira kezének fájó érintése még mindig az arcán ég. Aludni nem tud így várja a holnapot. November vége van, péntek.

                Az álmatlan éjszaka lassan hajnalodik, az eső szüntelen szakad. A reggeli őrök modorát régen hallott történetekből ismeri. Még mikor Opál nála volt, mesélt róluk. Az is csak barátjától hallott az őrségről, lévén hogy ő megmenekült. A cella ajtón gumibot koppan, a hang, mint gong süvít a szobában, céltalan, hisz Orgon már ébren.

 - Keljen ki! – az őr híréhez méltóan köszönt. – menni kell.

Az ajtóban ketten állának, ruhájuk elázva, dohány szagtól bűzlik, feltehetőleg szünetet tartottak. A frissen avatott zenekari gong-os, Orgont meglátva felhangon megszólal:

 - Ne szemtelenkedjen, haladjon!

Erre társa a fogolyra nézve hangosan felröhög. Orgon, csak csendben feláll a hideg betonról, és az ajtóhoz lép.

 - Látom maga még új itt – szól ismét az őr – Adja már a kezét!

A bilincset oly szorosra húzta, hogy az szinte Orgon húsába vágott. Elindultak, úton vannak oda. A börtön szűk folyosóin, végtelen kanyargása következett. Mint élőhalott lépkedett a két őr között, kik kezét markolva, az elektromos cigarettáról folytattak, magasröptűnek nemigazán nevezhető beszélgetést. Míg egyik folyamatosan védte a találmányt, addig a másik igazán agresszívan próbálta lebeszélni a használatáról, mondván, (most nem szóról szóra idézve) hogy egy ilyen dolog igazán férfiatlan. Az egész beszélgetés, leginkább egy óvodai veszekedésre, hasonlított, ahol azon vitáznak, hogy Darth Vader akkor most jó vagy rossz?

                Az értekezésnek azonban vége szakadt mikor berakták a furgonba. Beszállva már egy másik őr várta. Körülbelül fél órányi kocsikázás következett. Az autó zötykölődése, a fáradt aszfalton csak még hosszabbá, és kellemetlenebbé tette az utat.  Mikor megérkeztek, ismételten két másik, talán az előbbieknél, még rosszabb modorú smasszer vezette. Elindultak befelé mire az egyik megszólal:

 - Üdv a siralomházban!

Orgon szíve mintegy megált volna, úgy érezte az összes vére lassan a fejébe száll. Összeszűkült a torka, mintha ólmot ivott volna. Szinte már érezte a karján a szúrást, az ereiben a szert, ahogy közeledik a szíve felé. Egy ideje tudta, hogy mi lesz a sorsa, de erre nem lehet felkészülni…

                Egy magas ősz hajú úr lassan közeledett a zárkák felé, fekete öltönyt viselt, feszület lógott a nyakán. Kezét összekulcsolva lépkedett:

 - 11… 12… 13… 14, itt vagyunk. – Dörmögött magban.

Egy börtönőr nyitott neki ajtót. Szűk cellába lépett mely fölé annyi volt kiírva: „14. ELŐKÉSZÍTŐ”. A helységbe, egy alumínium angol vécén, és egy ágyon kívül, más nem is volt. A fényt, egy aprócska izzó hivatott volna szolgáltatni, de ez, mint ki életét megunta, már csak fáradtan pislogott. Az ágyon ketten ültek: Orgon, fejét a fal felé fordítva, és mellette egy fehér ruhás, feltehetőleg egy orvos.

 - Kérem, menjen ki – szólt a most érkezett úr.

Az orvos csendben felált és kivonult.

 - Áldást, békességet – szolt oda Orgonhoz – én Sándor lelkész vagyok.

Választ nem kapott így hát lassan leült az ágyra.

 - Van bármi, amit meg szeretne gyónni – Szólt a lelkész

 - Én? Gyónni? Úgy érzem én már eleget gyóntam – Orgon lassan beszélt, pont, mint aki a sorára vár az akasztáson.

 - Mindig van még mit mondani, mindig van egy utolsó gondolat, mindig van valami, ami az ember szívet nyomja. – mondta Sándor és fojtatta – Gondold hát végig, mi az, amit neked el kell még mondanod.

 - Ohh… Menyi mindent mondtam én el, menyi szó hagyta el a számat, oly sok gondolat, mely olykor, rossz fülekre talált. – Orgon szavait a csendben hallgatta az atya. – Úgy érzem én már eleget beszéltem.

- Tudom, hogy fél gyermekem, mindannyian félünk. A halász fél: nem tudja aznap elviszi-e, a végzetes hullám. A katona felesége fél: lehet, egy nap majd, férje helyett, két egyenruhás fogadja. A kiskutya is fél, lehet, a gazda aznap már nem megy haza. Mindannyiunk tart valamitől, és hogy mi a közös ezekben? Nagyon egyszerű, attól félünk, amit nem ismerünk: a halász nem tudhatja, hogy milyen lesz a tenger. A feleségnek fogalma sincs: éle a férje. A kutya nem látja a gazdáját. A kérdés az, hogy te, mit nem látsz gyerekem? – Szolt a lelkész

Orgon felsóhajt, fejét lassan az atya félé fordítja. Oly lassan és fájdalmasan, mint aki anya gyilkosának szemébe néz éppen. Fekete napszemüvegét lassan leveszi.

 - Látja, én is vak vagyok. Nem láttam, nem én, az álszentet – Orgon hangjában őszinte fádalom, szemében csak az üresség látszik. – Nem, az emberi gonoszt, én észre nem vettem… Hogy is vehetem volna, hisz hát szemeim helyén csak üreg. Galád rá talált, kiszolgáltatott testemre. Hogy is lehetne az én hibám…

Sándor felált az ágyról, és elindult az ajtó felé amit már nyitott is neki az őr. De mielőtt kilépett volna még visszafordult:

 - A szem az egy dolog, de ember, embert, a szívével lásson!       

       

Pingvinpörkölt

Tartuffe egy kicsit másképp

Moliere:Tartuffe (egy kicsit másképp)

    A történet igazából majdnem ugyanaz, mint az eredeti,csak az én verziómban Tartuffe azért jön a családba, hogy megszerezze az örökséget bármi áron.Először Tartuffe egymás ellen fordítja Damist és Orgont, aminek a vége az, hogy Orgon kitagadja Damist,de mivel ezzel Tartuffe még mindig nem kapta meg az örökséget, elhatározza, hogy elcsábítja Mariane-t.Sikerül is neki,Mariane szerelmes lesz belé viszont Valér erre rájön(hogy Tartuffe csak eszközként használja Mariane-t,hogy hozzájusson az örökséghez) de nem tehet semmit, mert a palotában kap munkát a király egyik tanácsadójaként, és ezért el kell mennie a palotába.És itt kezdődne a történetem.

 Valér szomorúan sétál be a palotába visszagondolva Mariane-val való szép közös emlékeikre,míg egy komornyik nem fogadja aji segít neki eligazítani őt a palotában.

  -Üdvözlöm önt  XIV. Lajos király udvarában,az én nevem Jean és én fogom önt körbevezetni.-mondta a komornyiknak kinéző idősebb férfi.

 Valér erre csak bólintott egyet,és keserű mosolyra húzta a száját. Jean ezt észrevette, de nem szólt semmit, csak azt gondolta magában, hogy micsoda furcsa alak ez az ember.

 A komornyik végigvezette a palotában (csak azokon a részeken ahova szabad mennie) megmutatta a lakhelyét, ahol lakni fog,(mármint Valér) elmondta a palotai szabályait és azzal elküldte, hogy ennyi elég volt mai napra, és holnap fog kezdeni.Ezután Valér elment a szobájába kipihennie magát a másnapi nagy nap előtt.

    Mikor felkelt,Valér gyorsan átvette a "munka ruháját" és megindult a tanácsterem felé,ahol majd a megkezdi a munkáját.Éppen a lépcső felé igyekezett, mikor a király is éppen akkor sétált le a lépcsőn a főtanácsadójával, mikor is megbotlott a lépcsőszőnyegben, átesett a korláton és majdnem le is esett volna a kemény márványból készült padlóra, ha nem lett volna ott Valér akire éppenséggel ráesik.Ezután a főtanácsadó odarohant a királyhoz és hívta a szolgákat, hogy segítsenek a királyon.Viszont a király csak leintette és mondta, hogy semmi baja, hisz valami puhára esett, és csak ezután veszik észre, hogy az a puha valami, az valójában Valér-de ők csak úgy ismerik mint az új tanácsadót- lesegítik a királyt róla, aki nagyon hálás, mert Valér megmentette az életét.Ezután a király azt mondta, hogy bármit kérhet tőle cserébe.Valér pedig azt felelte;

 -Nem kérek semmit cserébe felség hisz az ön élete fontosabb még a sajátomnál is.

 -Ne legyen ostoba!Biztos van valami, amit szeretne illetve tehetek önért, adhatok pénzt, magasabb rangot, beházasíttathatom egy magas rangú családba, csak mondjon bármit és én megteszem önnek persze egy bizonyos kereten belül.

 -Kérem felség,köszönöm a nagylelkűségét, de tényleg nincs szükségem semmire.-mondta Valér.

 És ekkor odarohant egy katona a főtanácsadóhoz és a fülébe súgott valamit a tanácsadó pedig csak bólintott és megkérdezte, hogy "Ez tényleg igaz?" a katona csak bólintott és elment a főtanácsadó a királyhoz fordult és így szólt;

 -Uram most szóltak, hogy megtalálták azt a szélhámost aki meglopta egyszer fenséged és kérdezik,hogy most mit csináljanak.

 -Várjanak.Odamegyek és majd én elintézem azt a söpredéket.Te!-mutatott Valérra.-Velem jössz és meglátod hogy mi jár annak a gazembernek.-mondta feldúltan a király.

    Egy kis kevés idő múltán el is indultak a palotában Orgonék háza felé(csak ezt akkor még Valér nem tudta)útközben megvitatták a tervet,hogy a király Valérral bemegy a házba és szembesítik a tetteivel Tartuffe-öt viszont ha menekülni próbál a királyi katonák engedélyt kaptak a megölésére.Mikor a házhoz értek látták, hogy nagy ünnepség van(Tartuffe és Mariane esküvője) Valért rendesen meg is lepte a dolog mert nem számított arra hogy ilyen hamar megtartják,de őket ez sem zavarta,beállítottak a ceremónia közepén és szembesítették Tartuffe-öt  a tetteivel.Ekkor megpróbált megszökni viszont az egyik katona az útját állta és egy mozdulattal levágta a fejét.

 Mariane sírva rohant oda Valérhoz és ölelte át, bocsánatát kérve, mert nem hitt neki, és elmondta, hogy Tartuffe-öt már korábban leleplezték, de mivel az övé volt minden(mert Orgon mindent ráíratott) ezért nem tehettek semmit.Ezután Mariane és Valér összeházasodtak,a király elintézte, hogy visszakapják a vagyonukat amit Tartuffe elvett,Danist visszafogadták és boldogan élték tovább az életüket.

Tartüffe, a parazita

   A történet kezdete egy pompás reggeli fehérjeátalakítás közepe. Az egysejtűek, kik részt vesznek eme pompás átalakításon, majdnem az egész sejttársulás, mivel Orgon és Tartüffe nevezetű sejt éppen kiürültek a gazdatestből, hogy elmenjenek egy Főeukarióta gyűlésre.
   Orgon, a sejttársulás üzemeltetője, a fő egysejtű, kinek felesége Elmire, ki a nagy zárványairól híres. Testvére Cléante már jó ideje élősködik a társulás gazdatestében, de nem is bánják, ugyanis sok bölcs megszólalást ejtett ki sejtszáján. Orgon és Elmire közös osztódásai Marianne és Damis. Marianne párja nem más, mint Valére nevű eukarióta. Damist tartja a társulás a leghaszontalanabb egysejtűnek. A társulás tagja még Pernalle asszony, aki a legidősebb sejt mind közül, ráadásul Orgon édesanyja. Emellett melléjük rendeltek egy Dorine nevezetű sejtet, kinek feladata az, mint az emberek közt egy házvezetőnek, csak annyi különbséggel, hogy mindezt sejtszinten csinálja. Emellett egy nagyon szimpatikus sejt.
   A nagy átalakítások közben szó esik a Tartüffe nevű élősködő egysejtűről, ki annak ellenére, hogy nem a társulás része, Orgon befogadta őt oda. Emellett Tartüffe hisz a Főeukariótában, aki teremtett mindent az univerzumban. Megejtettek pár rossz szót Tartüffe-ről, de Pernalle asszony nem hagyta, hogy igazuk legyen.
   Az fehérjeátalakítás után szétszóródtak a sejtek, és a gazdatest felvette újra Orgont. Dorinne elmesélte neki, hogy Emire nem volt jó állapotban az utolsó kiválasztásakor. Ugyanis még a sejtnek kellő anyagokat választott ki, és majdnem mutálódott egy kisebb radioaktív sugárzás miatt. De    Orgon-t nem izgatotta Elmire története, inkább Tartüffe-ről kérdezősködött. Ő viszont remekül volt, olyannyira, hogy kétpofára vette fel a szerves törmelékeket.
   Ezek után Cleante elbeszélgetett Orgonnal Tartüffe-ről, és Orgon tudatára adták, hogy nem szívlelik Tartüffe-öt. Orgon nem tudott hinni a fülének, és nagy drámát csapott. Cléante a viták végén elviharzott.
   Ezek után Orgon beszélt Marinne-nal, hogy talán jobb lenne, ha Tartüffe-fel cserélnének DNS-t és nem akkori vőlegényével Valére-ral. Ebbe Dorinne is beleszólt Orgon balszerencséjére. A vita végére Marinne döntésképtelen lett, Orgon pedig feldúlt, mert remélte, hogy mindenki más is úgy kedveli Tartüffe-öt, mint ahogyan ő.
   Valére ennek hallatán visszasietett a gazdatestbe, és kérdőre vonta Marinne-t. Nagy vita kerekedett ebből is végül már a szakítás szélén álltak, de Dorinne-nak köszönhetően kibékültek.
Néhány perccel később megjelent Tartüffe, Elmire társaságában, és jelezte neki szándékait. Elmire nem volt vevő Tartüffe nyomulására, úgyhogy finoman visszautasította. De Damis titkon megleste őket és már majdnem inaktívvá tette Tartüffe-öt Elmire és Orgon közbelépett. Damis bemószerolta Tartüffe-öt, aki Hollywood-ot megszégyenítő színjátékkal kijátszotta Damist, így Orgon nem hitt az ifjú sejtnek. Ezek után Orgon száműzte Damis-t a gazdatestből.
Ezután Orgon annyira elámult Tartüffe-től, hogy az egész gazdatestet és egy kis ládikót, melyben egy papír volt belezárva, át akart íratni Tartüffe nevére. Mindezt Tartüffe kegyesen elfogadta, mert tudta, hogy a papír. ami a ládikóban van, nagyon értékes volt Orgon számára.
   Elmire elmondja, hogy jogosan akarta Damis bemártani Tartüffe-t, és kieszelt egy tervet, ami bebizonyítja mindezt. Orgon elbújt a gazdatest egyik szerve mögé, és Elmire azt mondta neki, hogyha úgy érzi Orgon, hogy le kéne állítani Tratüffe-öt, akkor bújjon elő. Elmire el akarta csábítani Tartüffe-öt, ami be is vált. Odáig fajult a dolog, hogy már majdhogynem osztódásba kezdtek egymás közt, de Elmire sikeresen elterelte Tartüffe figyelmét néhány percre. Ezek után átbeszélte Orgon-nal a tervet újra, hogy minden világos legyen Orgon számára. Mikorra már Tartüffe már majdnem célegyenesbe ért, akkor Orgon előbújt a szerv mögül, és farkasszemet nézett Tartüffe-fel.
   Orgon nem tudta elhinni, amit látott. Feldühödött ennek a pillanatnak a hatására, és kiüldözte Tartüffe-öt a gazdatestből. Trtüffe utolsó szavaival megfenyegette Orgont, hogy a gazdatestet visszaszerzi egy vírus haderővel és szétkürtöli a papír tartalmát, mely azt írja, hogy az Orgon nevű eukarióta szándékosan betegséget okozott a gazdatestnek, amit a sejt kiiktatásával büntetnek.
   Orgon kibékült ivadékával, Damisszal, és menekülőre fogta. Pernalle asszony hazatérében megvigasztalta ivadékát: Orgont. Orgon menekülőre fogta. De mielőtt még elmenekülhetett volna betoppant a gazdatesten Tartüffe és csapata. Tartüffe követelte azt, ami neki járt, de a társulás nem engedett. Ekkor nagy csata következett. Véres küzdelem volt, csak úgy folyt az örökítőanyag a gazdatestben. De a csatát már nem bírta a gazdatest szervezete, így az életét vesztette. Minden élőlény és vírus benne elpusztult, és már semmi sem őrzi emléküket, csak egy holttest.

Tartuffe alternatív

(Változások: Orgon az Elvira-Tartuffe jelenet után Elmirát némbernek kikiáltja, a ház elhagyására szólítja fel, Damis sosem tér vissza, a bejelentés után lép be Valér)

(Család az étkezőben, pánik. Belép Valér.)
Valér (felháborodottan, kezével gesztikulál): Bocsánat, Orgon úr, hogy zavarom itt, de oly veszély közeleg, melynek okozója ön, s nem más, kit e szobában szemem lát.
Orgon (sértetten, keze a szablyáján)
Baj? Miféle baj? Fiam, eredjen futásnak, s örüljön, hogy fejét meghagyom magának!
Valér: Fejem? Én szegény fejem! Inkább,e sors, mit ön hozott családja fejére! Beenged otthonába egy parazitát, mely addig fúrt-faragott a gazdatest húsában, míg az irányítást teljesen átvéve, a kecses s nemes toportyánt vadászok csöve elé veti, hogy prédája testén felhízlalt imágója könnyedén kússzon a felső elit szintjére.
Elmira és Mariane (kedveseik közé állnak): Miféle veszély? Miféle balsors fenyeget bennünket?
Valér (magához öleli, majd homlokon csókolja Mariane-t): Kedves édesapád felkelőt mentett, majd az iratait tűz helyett kazettába vetette, s annak rejtekhelyét, már ha gondolt arra egyáltalán a balga, az áruló Tartuffe tudomására adta, kinek első dolga a király elé fáradni volt vele.
Orgon (falfehéren, remegve, összezavarodva): Tartuffe? Róla, e ház térítőjéről, az ég fedele alatt ilyet mondani ne merjenek! Felfedte nejem fehérmájúságát, fiam határtalan hazugságát, s most ön, Valér, a hátba szúrásommal bemocskolja nevét?!

(Rendőrfőnök, csapatával és Tartuffe-fel belép az ajtón)

Rendőrfőnök (kalapján igazít, mellény zsebéből előveszi a parancsot): Orgon úr ellen királyi elfogató okiratot állítatott ki a hivatal, Tartuffe úr által biztosított terhelő, s megmásíthatatlan bizonyíték alapján kötél általi halálra ítélték.

Orgon (az egyenruhások gyűrűjéből): Tartuffe! Kit, mint saját húsából etető griffmadár, emeltem családom kellemes, forró tűzhelyébe, megannyi csatát megvívtam érte saját véremmel, hogy tehetted ezt?

Tartuffe (ártatlanul somolyogva): Orgon uram, a törvény, az törvény, akárki legyen a fenntartója: a király (kitárt karokkal körbe mutat) vagy maga a jó Isten (felmutat, majd elmond egy gyors imát) fontosabb ön, s önmagam buja vágyánál.
Orgon: Bezzeg,a Hold fényes éjjelén, önnek, ha ugye tartjuk ezt a szóban forgó távolságot, ami akkor, azon az éjjelen semmilyen formában jelen nem volt, sem a fönnséges király vagy az Úr nem választott széjjel kettőnket!
(Orgont két rendőr tartja, két kék kabátos kényszeríti térdre. A szobában mindenki kővé dermedten áll, kivétel aki már a sokktól elájult, de mindenki a jelenetet nézi, így észre se veszik)

Tartuffe (lassan tesz két lépést Orgon felé, díszkardját előrántja a tokjából, s Orgon torkának szegezi): Mily gyönyörű szerenádot hoz felém a tér dermedt szele, de kár érte! Hatása csak a közös közönségünk felé vagyon, reám nem! Átlátok a haldokló utolsó jajkiáltásán. Ily időpontban efféle események rendezése, oly alávaló még öntől is Orgon úr. Vagy most már csak volt?!

(A színpadon lévők megmerevednek teljes csönd. Oldalról egy fehér ruhás alak sétál be.)

Fehér ruhás (nyugodtan a színészek között sétálva mélázgat):  Ahogy Tartuffe vérben forgó szemekkel lendíti a kardját a rend őreinek hordája veti rá magát. Orgon feje előre csuklik, bíbor vére megfesti a körülötte lévőket. Három durranás hallatszik: a kapitány, s másik két rendész rántott fegyvert, majd húzta meg a ravaszt Tartuffe felé. Az ablakok, falak remegni kezdenek, az utcáról sikolyok szöknek be. A felhőkből lángoló kőzuhatag veszi kezdetét, mely semmit és senkit nem kímélt meg. Hogy mi történhetett? Valójában senki sem tudja. Talán Ő bizonyította hatalmát, s erejét, hogy megmutassa, hogy is járnak akik az Ő nevét hirdetve tesznek tönkre életeket, családokat?  Végülis mindent tud s mindent lát...

Molier eredeti befejezésének egy lehetséges esete

Orgon a család fő befogad a házába egy furcsa idegent Tartuffe-t, amit kis idő után már majdnem az egész család ellenez. Tartuffe először apróbbnak mondható bajokat okoz amiket még meg lehet oldani, de egyre nagyobb bajokat okoz. A történetben jelenleg ott tartunk hogy kiderült hogy Tartuffe elvitte a kazettában található iratokat, amik arról szólnak hogy Orgon egy barátjának segített, ezáltal bűnrészesé vált.
Az egész család kétségbe van esve hogy mi történik majd a családdal, főleg Orgonnal. Orgon mindent elmondott a családjának hogy mi volt azokon az iratokon és hogy mi történt pontosan, valamint hogy a francia felső osztálynak is igen nagy szerepe van abban hogy idáig jutott ez a történet, mert a francia felső osztály nem igazán szimpatizált Orgon barátjával akinek Orgon segített. Besúgoktól megtudták a felső osztálybeliek az egész történetet és emiatt rá küldték Tartuffe-t hogy tegye tönkre Orgont, ezáltal megbosszulva hogy Orgon jóvoltából Orgon barátja megúszta a büntetést és így kárt téve a felső osztály béliek jómódúságában.
A történések közben megjelenik Damis aki Orgon kezébe adja a papírokat és elmondja neki hogy ő sokat kémkedett Tartuffe után és azok után is hogy elkergette Orgon. Damis így tudta hogy Tartuffe-nek az a B terve hogy azokkal az iratokkal teszi tönkre Orgont, így magával vitte és a helyükre olyanokat tett amik azt mondják ki hogy Tartuffe egy csaló és a történet azzal zárul hogy Tartuffe-t halál büntetésre ítélik.

Minden jó,ha jó a vége

     A darab egy boldog,jómódú család nem mindennapi történetét meséli el.
Egy nap Orgon ,a családfő találkozik egy szegény,kolduló emberrel akit Tartuffe-nek hívnak. Orgon nagyon megsajnálja,olyannyira, hogy befogadja tulajdon házába és megengedi neki,hogy hű barátja Lőrinc is vele tartson . Orgonon és Pernelle asszonyon kívül, a család nem fogadja nagy szeretettel Tartuffe-öt.Aki csak színleli erkölcsösségét és vallásosságát, de a családtagok hamarosan átlátnak Tartuffe-ön és rájönnek valós szándékaira.De Orgont,és anyját, Pernelle asszonyt nem tudják meggyőzni.
     Eközben Marianne,Orgon egyetlen lánya, esküvőjét tervezi jegyesével, Valérral. Csakhogy Orgon úgy dönt,hogy inkább Tartuffe-nek adja lánya kezét,még akkor is ha ezzel megszegi Valérnak tett ígéretét. Marianne hiába nem akarja Tartuffe-öt férjéül, apjával nem mer ellenkezni.
Damis,Marianne testvére is ellenzi húga házasságát,de nem szól semmit, mert tudja ,hogy apjuk már nem ad a véleményükre.Ezért úgy dönt ,hogy kihallgatja nevelőanyja Elmira és Tartuffe beszélgetését,amelyből kiderül,hogy Tartuffe jóval többet érez Elmira iránt,mint barátság.
     Damis hirtelen felindulásból, kiugrik rejtekhelyéről, és leleplezi Tartuffe-öt és egyből elmondja apjának, hogy mit hallott,de apja ahelyett, hogy hinne fiának,annyira megharagszik,hogy kitagadja házából.A veszekedés után Orgon, Tartuffe nevére íratja a teljes vagyonát,beleértve a házát is. Elmira ráveszi Orgont,hogy hallgassa ki a Tartuffe -el való beszélgetését,és addig ne lépjen közbe, amíg minden kételye szerte nem foszlik.
   Elmira megkéri Dorist, a szolgálólányt, hogy szóljon Tartuffe-nek,hogy várja őt a nappaliban. Elmira addig férjét a függöny mögé bújtatta, aztán gyorsan a konyhába sietett.Egy perccel később két pohárral és egy nagy üveg erős házi pálinkával tért vissza. Megigazította sminkjét, haját,öltözékét,hogy még kihívóbb hatást keltsen.Amikor megfordult Tartuffe már ott állt mögötte.
    Eleinte Tartuffe nagyon gyanakvó,távolságtartó volt,de amint meggyőződött ,hogy nincs a házban rajtuk kívül senki,egyből olyan dolgokat suttogott Elmira fülébe amiket egy erkölcsös,vallásos ember nem mondott volna. Elmira arra kérte Tartuffe-öt,hogy ne siessenek annyira,és inkább még iszogassanak egy kicsit.Csakhogy az alkohol hatni kezdett,Tartuffe meg botladozni. Nem tudta visszafogni magát,gondolatait és elmondta a valós véleményét Orgonról,miszerint gyenge és naiv "öregember" akit csak arra használt,hogy gazdag legyen.Végül az alkoholtól mély álomba szenderedett.Ekkor Orgon előlépett a függöny mögül, és kiadta parancsba, hogy Tartuffe-öt cipeljék ki az udvari kutyaházba. Reggel mikor felébredt,Orgon már az ajtóban várta,az ő holmijaival a kezében. Majd közölte vele,hogy tűnjön el és soha többé ne térjen vissza,de Orgon mivel ráíratta vagyonát ezért Tartuffe dobta ki a családot. Orgon bocsánatot kért Damistól,és szállást kért egy közeli barátjától,akinek a legnagyobb befolyása van a bíróságon. De nem kellett visszaélnie vele, ugyanis amint megmondták,hogy ki ellen tennének feljelentést, csalás vádjával, azonnal tudták a rendőrök,hogy ki az a csaló.Egy fénykép alapján azonosították Tartuffe-öt és kiderült,hogy nem ez volt az első alkalom,hogy ilyet tett, már máskor is csalt,lopott,sőt még sikkasztott is. A rendőrség,amikor kiért a házhoz, Tartuffe épp szökni próbált,de barátja Lőrinc távolról egy kést hajított felé, ami jó mélyen megsebezte vádliját, annyira ,hogy összerogyott lába a fájdalomtól ,így a rendőrök sikeresen elfogták és börtönbe zárták. Végül a felhatalmazást érvénytelenítették. Így minden visszatért a rendes kerékvágásba.Azaz majdnem minden: Damis szerelmet vallott Dorisnak,aki mint kiderült mindig is szerelmes volt belé. Marianne és Valér esküvőjét megtartották és már össze is költöztek. Ami pedig Elmiráékat illeti,helyrehozták házasságukat és újra boldogan élnek egy családként.

Tartuffe - Három zsák

  Egy felhő eltakarja napot, de az ég tiszta. A szél néha felkap egy-egy levelet és továbbviszi, ahogyan a tehetetlen megkötözött Tartuffe-öt a törvényszolgák.
  Orgonnak ennél jobb napja nem is lehetne, visszakapta a vagyonát, a király személyesen járul oda hozzá, és újra visszanyerte becsületét. Mi sem lehetne nagyszerűbb.
   Este a családi vacsoránál megbeszélik Valér és Mariane esküvőjének részletet. Elmira csöndben van, de látszik, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Ezt mutatja a finoman összeráncolt szemöldöke és a távolba meredő tekintete.
-Valami nincs rendben, Elmira drágám?-Orgon kissé dühödten kérdezi, hiszen látja, hogy felesége gondolatban máshol jár, és nem ő rá koncentrál.
-Nincs semmi, de nem gondolod, hogy a máglyahalál túlzás egy áruló esetében. Tudom, hogy megsértette a becsületed, kihasznált minket, de azért ő is egy ember. Esendő, mint mi mindannyian.
-Te véded őt?! Mégis miért? Meg akart gyalázni téged! Meg különben is, a lányunk esküvőjének a fénypontja lenne az égő máglya. Mariane amúgy is utálja Tartuffe-öt! Igaz, kicsi lányom?
Na, deee...-Próbál közbevágni Marianne.
-Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy aki engem és a családomat megsérti, az nem érdemli az életet. Csodás holnapunk lesz. Most pedig menjetek aludni!
-Orgon, Orgon! Rossz hírem van, Tartuffe megszökött! Sehol sem találják-vágta ki az ajtót Pernelle asszony.
Orgon felpattant az asztaltól dühödten.
-Jaj, szívem, ne aggódj biztos megtalálják, menjünk lefeküdni-mondta Elmira.
   Éjfél környékén már csend honolt a házban. Hirtelen az emeletről egy ordítás törte meg a némaságot. Mariane azonnal felrohant a szobába.
Orgon a padlón feküdt, mint egy leterített oroszlán. A szívéből ömlött a vér, az egész szobát befröcskölve. Fölötte Elmira állt hűvös nyugalommal. A lánynak felfogni sem volt ideje a történteket, majd az anyja lassú léptekkel megindult felé. Megállt előtte. Valamit suttogott, aztán egy hirtelen mozdulattal lányát is átsegítette a túlvilágra. Nem gondolta, hogy ilyen egyszerűen sikerülni fog. Nem érzett semmit sem. Muszáj volt megtennie, Tartuffe megígérte neki, hogy ezentúl boldog életük lesz együtt, nem kell a család  folytonos nyavajáit tűrnie.
 Hirtelen a függöny mögül előlépett Tartuffe, és Elmira a nyakába borult.
-Most már boldogan élhetünk suttogta.
-Elmira! Hozzál három zsákot, amibe elrejthetjük a hullákat!
- Miért hármat, hiszen csak ketten vannak.
-Van egy meglepetésem számodra, nagyon meg fogsz lepődni.
 Tartuffe eltakarta Elmira szemét egy kendővel, és levezette a lovaskocsihoz, beültette, aztán kihajtottak a Szajnáig. Belehajította a két zsákot. Majd a következőt a kezébe vette.
-Most következik a harmadik.
-Még mindig nem értem, hogy minek kell a  harmadik?-Kérdezte Elmira.
-Most megtudod-felelte Tartuffe.
Azzal egy nagy lendülettel ráhúzta a zsákot, és belökte a folyóba. Majd utána kiabált.
Ti ostobák, enyém lesz a ház, meg minden vagyonotok!  Senki se fogja megtudni, hogy én öltelek meg benneteket!
  Miközben a szitkokat szórta, nem vette észre, hogy már a hid peremén túlhajolt. Elvesztette az egyensúlyát, majd a lendületét, és belezuhant a mélységbe. Egy darabig még látszott a négy test a felszínen, majd a hullámok örökre elnyelték őket, semmit sem hagyva maguk után.

Orgon az időutazó

Alaphelyzet: Orgon családja bajba kerül, mivel későn ismeri fel a hibáit. Először kisebb hibákat követ el, amiket még meg tud oldani. Majd egyre több problémát halmoz fel, amiket már csak valami isteni sugallat segítségével tud megoldani.  A fő probléma, Orgon régebben elkövetett bűn ügyeit egy kisebb kazettába gyűjtötte. Ezt elárulta Tartuffnek mert, megbízott benne, de ő ezt elmondta a királynak.

     Orgon eltervezte, hogy ezt a problémát elfogja simítani, és erre régi jó barátját hívja segítségül Trisát a varázsló.

 Trisát már gyerek kora óta ismeri, de a nagy távolság miatt kapcsolatuk meggyengült. Orgon összeszedte gondolatait, írt egy levelet meghívásként a hétvégére, hogy mi lenne, ha építenének egy időgépet, amivel eljuthatna a múltba. Trisa örömmel fogadta a meghívást, másnap délután, már az időgépét szerelték. 
Egész éjjel a géppel foglalkoztak, hiszen az idő sürgette őket. Reggelre hatalmas vihar kerekedett, de az idő telt. Így az életét feltéve, beült az időgépbe.
 Mikor elindította Trisa a gépet, abban a szempillantásba belecsapott egy villám a házba. Orgon mire kinyitotta szemeit, már gyerekkori énjével találta magát szemben.
 De arra lett figyelmes, hogy Dorine-t hívja édesanyjának, és Elmira szolgálja fel a reggelit, de a lányuk ugyanúgy Mariane, a fiúk pedig Damisz. Orgon látott mindenkit, viszont ő senkit nem látott .
 Nem tudta, hogyan oldja meg ezt a problémát, hogy a múltbeli énjének, milyen módon mondja el a kazettás ügyet. Míg gondolkozott leült az asztalhoz, megfigyelte a család reggelijét, meghallotta, hogy a múltbeli Orgon épp készül levelet olvasni. 
Orgon gyorsan keresett egy lapot és egy tollat, leírta az alaphelyzetet, hogy hogyan égesse el a kazettát, mert már nem lesz rá szüksége az élete során.Majd a levelek közé rejtette, és türelmesen várt. Orgon már majdnem befejezte az olvasást, de rábukkant Orgon üzenetére.
 Először nem akart hinni a szemeinek, hogy egy másik Orgon a jövőből, és még meg is mondja, neki mit csináljon a személyes ügyeivel. Jövőbeli Orgon kétségbe esett tekintettel sétált fel alá. Hiszen, ha Orgon nem hisz neki, akkor a terve összeomlik. Eközben törte a fejét, vajon mivel tudná bebizonyítani, hogy tényleg Orgon a jövőből, és senki nem szeretné őt becsapni. Végül eszébe jutott, hogy a talpán van egy nagyon csúnya anyajegy, amiről sem tud senki. Elővett egy kis cetlit, és leírta, majd letette az asztalra. 
Orgon, miközben olvasta majdnem ledőlt a székéről. Jövőbeli Orgon elkezdett megjelenni, ami azt jelenti, hogy már hitt Orgon a szemeinek. Mikor teljes egészében látszódott Orgon, megvitatták problémáikat, tanácsot adtak egymásnak. 
Közben telt múlt az idő, de Orgonnak sietnie kellet haza. Indulás előtt átnézték a gépet, hiszen a vihar miatt egy kisebb zavar ütött be családban töltött szerepek felől.
Találtak szakadt kábeleket, úgy gondolták biztonságosnak, hogy ha olyan szakembertől kérnek tanácsot, aki ért az ilyesmi gépekhez. Jövőbeli Orgon-nak eszébe jutott, szereltek egy telefon készüléket a szerkezet belső felébe, amivel tudja tartani a kapcsolatot Trisával bármilyen probléma esetén. Meg nyomták a segélykérő gombot, Trisa fel is kapta a telefont, és elpanaszolták gondjukat.
 Sajnos Trisának se jutott több dolog eszébe, mint hogy ragasszák össze a kábeleket. Elég kockázatos megcsinálni, mivel bármilyen bökkenő bekövetkezhet, Orgon lehet soha többet már nem fog haza jutni. Muszáj volt kockáztatni. Megszerelték a gépet, elbúcsúztak egymástól, és Orgon már útnak is indult.
 Szerencsésen haza ért, első dolga az volt megnézze, hogy  családja épségben van-e. Pont, akkor lépett be a házba, mikor a királyi őrség Tartuff-öt rángatta ki a házból, mert Elmira Orgon felesége feljelentette zaklatás miatt.
 Nagy kő esett le a szívéről, hiszen sikerült a családját megmenteni egy őrült embertől, és még ezek után is összetartani őket. Majd kiadta Orgon a parancsot az őröknek, hogy olyan messze vigyék Tatruff-öt a családjától, hogy onnan soha ne találjon  vissza erre földrészre.                           

Tartuffe és Dorine Orgonék házában

  Volt egyszer két testvér, Tartuffe és Dorine, akik tisztességesen dolgoztak a király udvarában szolgálókként. Szerettek ott dolgozni, hisz nagyon nemes feladat volt a királyt szolgálni.
  Egy nap a királyné kapott egy gyönyörű, gyémántkövekkel díszített karperecet születésnapjára a királytól. Az a karkötő olyan csodálatos volt, hogy a királyság valamennyi embere mind oda volt érte. Amikor Dorine meglátta ezt a meseszép ékszert, rögtön a magáénak akarta tudni, bár érezte, hogy ez nem lenne helyes. Teltek múltak a napok, a hetek, de Dorine-t egyre jobban hívta a vágy, hogy ellopja a karperecet, végül megosztotta gondolatait bátyjával, Tartuffe-el. Tartuffe nem tartotta jó ötletnek a lopást, de nem akart húgának fájdalmat okozni, így kitervelték, hogy hogyan lopják el a királyi ékszert.
A királyné épp fürdött, amikor Dorine becsúsztatta a köténye zsebébe a karperecet. Miután ezt megtette nagy bűntudatot érzett, de tudta, hogy ez a karkötő kell neki, és most menekülnie kell, hiszen hamarosan keresni fogják az ékszert. Tartuffe segített neki elmenekülni, de ő nem tarthatott Dorine-nal, így könnyes búcsút vettek egymástól.
  Dorine néhány nappal később új munkát kapott egy nemes családnál. A családfő, Orgon épp új szolgálólányt keresett, mert az előző felmondott. Dorine a karperecet elrejtette a batyujába, és a batyut pedig elásta a kertbe.
  Eközben a palotában a királyné teljesen magába fordult, egész nap csak sírt, mert nagyon fontos volt neki az a karkötő, hisz a férjétől kapta, akit nagyon szeretett. A királyt mélyen érintette, hogy a felesége bánatos, így közhírré tette, hogy aki a megtalálja a királyné karperecét, az nagy pénzjutalomban részesül. Tartuffe minél előbb Dorinéhez akart menni, hogy átadja neki a hírt, de előtte azt hazudta  a királynak, hogy Dorine nagyon beteg és szeretne hazamenni hozzá ápolni, a király ezt megértette és megengedte, hogy hazamenjen a testvéréhez. Miután elhagyta a palotát, koldusnak öltözött, hogy szegénységét látva, Orgon befogadja őt a házába, ami sikerült is.
  Orgon jó ember volt, aki mindig gondolt a szegényekre, és nagyon fontos volt számára, hogy biztonságba tudhassa a családját. Orgonnak két gyermeke volt, Damis és Mariann, akik az első házasságából születtek. Sajnos első felesége gyermekágyi lázban halt meg, miután Mariane-t a világra hozta. Ekkor még Damis is csak három éves volt, és Orgon nem hagyhatta, hogy gyermekei anya nélkül nőjenek fel, így feltétlenül újra kellett házasodnia, és hamarosan meg is találta második nagy szerelmét, a mostani feleségét, Elmirát, aki akkoriban egész fiatal volt még. A gyerekek természetesen nagyon szerették a nevelőanyjukat, hisz Elmira sajátjaként nevelte őket. Velük élt Orgon édesanyja, Pernelle asszony is , aki mindig gondoskodott arról, hogy mindenki nagyszerűen érezze magát.
Abban az időben, amikor Dorine Orgonékhoz került, Mariann nagyban készült az esküvőjére Valérral, akivel már fél éve jegyesek voltak, és aki a királynak volt az egyik hivatalnoka.
  Tartuffe azzal a szándékkal érkezett, hogy Dorine-t rávegye a karperec visszaadására, hisz sok pénzt adnának nekik érte, de Dorine lebeszélte róla, hisz egy gazdag család szolgálatában állt, melynek a vagyona sokkal több annál a pénzjutalomnál, amit a király adott volna, így hát elhatározták, hogy megismerik a családtagokat, és egymás ellen fordítják őket, hogy aztán a végén ők járjanak jól.
  Tartuffe az elkövetkező hónapokban jó benyomást akart kelteni, így az udvarban szerzett műveltségét felhasználva elkápráztatta Orgont és az anyját, de Elmirát és Damist nem sikerült, Mariane pedig túlságosan el volt foglalva az esküvő szervezésével, ahhoz, hogy odafigyeljen Tartuffe-re.
Egy idő után Orgon és Pernelle asszony tökéletesnek és példamutatónak találták Tartuffe-öt, és meg akarták győzni Elmirát, Damist és Mariane-t is erről, de számukra mindvégig furcsa volt Tartuffe titokzatos viselkedése. Nem egyszer látták, hogy milyen jól elbeszélget  Dorine-nal, mint a régi jó ismerősök, ráadásul eléggé szembetűnő volt, hogy ugyanolyan gesztenye barna, csillogó szemeik vannak. Ha ez nem lett volna elég, Tartuffe elkezdte csapni a szelet Elmirának, aki ezt nem vette jó néven, hiszen örök hűséget fogadott szeretett férjének. Tartuffe még Damist is apja ellen akarta fordítani mondván, ha  nem hoz asszonyt a házhoz, akkor apja ki fogja zárni az örökségéből, Damis ezt elhitte és apjával nagy veszekedésbe keveredett, és Orgon a fiát végül tényleg kizárta az örökségéből. Majd mindennek a tetejében Orgon úgy gondolta, hogy Valér nem lenne megfelelő férj Mariane-nak, így felbontatta az eljegyzést, és Tartuffe-öt szánta a lányának. Valér és Mariane nagyon elkeseredtek emiatt, ezért elhatározták, hogy a megfelelő pillanatban Valér megszökteti Mariane-t.
  Ez alatt a palotában egyre súlyosabb lett a helyzet, a királyné állapota sokat romlott, hisz nem lelte boldogságát semmiben sem, nem rég gyermeket várt, de elvetélt, és most már teljesen boldogtalan.
  Történt egyszer, hogy egy hivatalos ebédközben a királyné torkán megakadt egy meggymag és Valér volt az, aki megmentette a királyné életét, ezért a király nagyon hálás volt Valérnak, és szerette volna viszonozni a jótettét. Valér elmesélte, hogy mi ment Orgonék házában, hogy elvették tőle a szerelmét és mesélt Tartuffe-ről is neki. A király pedig úgy, döntött elmegy Orgonékhoz, és rendet tesz.
  El is ment Orgonék házába álruhában, ott elbeszélgetett Orgonnal és nem utolsó sorban felismerte Dorine-t, aki nagyon gyanúsan viselkedett, Tartuffe pedig el akart menekülni Dorine-nal meg a karpereccel együtt, de a király emberei elkapták őket. Amikor a katonák bevitték a házba őket, mindenki nagyon meglepődött, hogy tolvajok laktak Orgonéknál, és ekkor nagyot csalódott Orgon is és Pernelle asszony is.
  A király Tartuffe-öt és Dorine-t halálra ítélte, a karperecet visszavitte a feleségének, aki nagyon örült, hogy újraláthatja kedvenc ékszerét, és később egészséges trónörököst hozott a világra,
  Ami pedig Orgonékat illeti: Valér és Mariane újra eljegyezték egymást, Orgon is kibékült a fiával, és a végén minden jól alakult.      
  

Tartüffe Varázslatos Happy End

Az alaphelyzet az,hogy Orgon-nak ki kell találni valamit amivel megtudja menteni hátra lévő életét,mert rájött hogy elbaltázta azzal ,hogy titokban tartott valakit a házában ezzel megszegve a törvényt. Felségárulást követett el.Minden erejével azon van hogy valahogy mentse az irháját,mert különben halál vár rá.
Mert elköveti azt a hibát hogy el árul minden egyes titkát Tartüffe-nek,mert annyira megbízik benne. Még a legféltettebb titkát is elárulja azt, hogy egy kazettát tart a padláson amibe benne van a felségárulásos történet. Tartüffe-nek elmegy és be köpi a királynak ezért most kell nagyon okosnak lennie.De már meg is van az ötlete.
Orgon elmegy egy boszorkányhoz.Akit egy régi barátja ajánlott neki,mert neki már segített egyszer. Orgon a boszorkánytól kér  bájitalt és  egy emlékezet törlő sprayet. A bájital azért kell hogy Tartüffe-t elkábítsa nehogy megzavarja a kísérletet magának pedig egy láthatatlan köpenyt,hogy feltűnés nélkül el tudja égetni az iratokat,de Elmira éppen viszi fel a kiló lisztet a padlásra,megbotlik és a láthatatlan Orgon-ra borul a liszt. Orgon lebukik és valahogy ki kell magyaráznia lányának,hogy mit is csinál éppen a padláson. Elmira azzal a feltétellel felejti el és hagyja  figyelmen kívül a történteket. Meg hogyha hozzá mehet Valérhez,és Tartüffe-t megkínozzák hosszas gondolkozás után Orgon inkább lefújja emlékezet törlő sprayével és folytatja hadműveletét.
Végül sikerül megsemmisíteni a a kazettát. Élete megmenekül és Tartüffe meghal véletlen balesetben .Elmira hozzá megy Valérhez és boldogan élnek. Damis miután haza tér békében otthonába mégsem olyan békés ,mint azt gondolná Tartüffe hol teste ott hever a kanapén viszont Elmira és Valér boldogok Orgon először nagyon szomorú Tartüffe halála hírén, de utána rájön,hogy Tartüffe miatt volt ez az egész galiba és egy kis idő után ,úgy gondolja megérdemelte a halálát. Damis és Dorin is összeházasodnak és ők is szintén boldogan élnek.