Tartuffe - Három zsák

  Egy felhő eltakarja napot, de az ég tiszta. A szél néha felkap egy-egy levelet és továbbviszi, ahogyan a tehetetlen megkötözött Tartuffe-öt a törvényszolgák.
  Orgonnak ennél jobb napja nem is lehetne, visszakapta a vagyonát, a király személyesen járul oda hozzá, és újra visszanyerte becsületét. Mi sem lehetne nagyszerűbb.
   Este a családi vacsoránál megbeszélik Valér és Mariane esküvőjének részletet. Elmira csöndben van, de látszik, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Ezt mutatja a finoman összeráncolt szemöldöke és a távolba meredő tekintete.
-Valami nincs rendben, Elmira drágám?-Orgon kissé dühödten kérdezi, hiszen látja, hogy felesége gondolatban máshol jár, és nem ő rá koncentrál.
-Nincs semmi, de nem gondolod, hogy a máglyahalál túlzás egy áruló esetében. Tudom, hogy megsértette a becsületed, kihasznált minket, de azért ő is egy ember. Esendő, mint mi mindannyian.
-Te véded őt?! Mégis miért? Meg akart gyalázni téged! Meg különben is, a lányunk esküvőjének a fénypontja lenne az égő máglya. Mariane amúgy is utálja Tartuffe-öt! Igaz, kicsi lányom?
Na, deee...-Próbál közbevágni Marianne.
-Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy aki engem és a családomat megsérti, az nem érdemli az életet. Csodás holnapunk lesz. Most pedig menjetek aludni!
-Orgon, Orgon! Rossz hírem van, Tartuffe megszökött! Sehol sem találják-vágta ki az ajtót Pernelle asszony.
Orgon felpattant az asztaltól dühödten.
-Jaj, szívem, ne aggódj biztos megtalálják, menjünk lefeküdni-mondta Elmira.
   Éjfél környékén már csend honolt a házban. Hirtelen az emeletről egy ordítás törte meg a némaságot. Mariane azonnal felrohant a szobába.
Orgon a padlón feküdt, mint egy leterített oroszlán. A szívéből ömlött a vér, az egész szobát befröcskölve. Fölötte Elmira állt hűvös nyugalommal. A lánynak felfogni sem volt ideje a történteket, majd az anyja lassú léptekkel megindult felé. Megállt előtte. Valamit suttogott, aztán egy hirtelen mozdulattal lányát is átsegítette a túlvilágra. Nem gondolta, hogy ilyen egyszerűen sikerülni fog. Nem érzett semmit sem. Muszáj volt megtennie, Tartuffe megígérte neki, hogy ezentúl boldog életük lesz együtt, nem kell a család  folytonos nyavajáit tűrnie.
 Hirtelen a függöny mögül előlépett Tartuffe, és Elmira a nyakába borult.
-Most már boldogan élhetünk suttogta.
-Elmira! Hozzál három zsákot, amibe elrejthetjük a hullákat!
- Miért hármat, hiszen csak ketten vannak.
-Van egy meglepetésem számodra, nagyon meg fogsz lepődni.
 Tartuffe eltakarta Elmira szemét egy kendővel, és levezette a lovaskocsihoz, beültette, aztán kihajtottak a Szajnáig. Belehajította a két zsákot. Majd a következőt a kezébe vette.
-Most következik a harmadik.
-Még mindig nem értem, hogy minek kell a  harmadik?-Kérdezte Elmira.
-Most megtudod-felelte Tartuffe.
Azzal egy nagy lendülettel ráhúzta a zsákot, és belökte a folyóba. Majd utána kiabált.
Ti ostobák, enyém lesz a ház, meg minden vagyonotok!  Senki se fogja megtudni, hogy én öltelek meg benneteket!
  Miközben a szitkokat szórta, nem vette észre, hogy már a hid peremén túlhajolt. Elvesztette az egyensúlyát, majd a lendületét, és belezuhant a mélységbe. Egy darabig még látszott a négy test a felszínen, majd a hullámok örökre elnyelték őket, semmit sem hagyva maguk után.