2018/12/05

Tartüffe, a parazita

   A történet kezdete egy pompás reggeli fehérjeátalakítás közepe. Az egysejtűek, kik részt vesznek eme pompás átalakításon, majdnem az egész sejttársulás, mivel Orgon és Tartüffe nevezetű sejt éppen kiürültek a gazdatestből, hogy elmenjenek egy Főeukarióta gyűlésre.
   Orgon, a sejttársulás üzemeltetője, a fő egysejtű, kinek felesége Elmire, ki a nagy zárványairól híres. Testvére Cléante már jó ideje élősködik a társulás gazdatestében, de nem is bánják, ugyanis sok bölcs megszólalást ejtett ki sejtszáján. Orgon és Elmire közös osztódásai Marianne és Damis. Marianne párja nem más, mint Valére nevű eukarióta. Damist tartja a társulás a leghaszontalanabb egysejtűnek. A társulás tagja még Pernalle asszony, aki a legidősebb sejt mind közül, ráadásul Orgon édesanyja. Emellett melléjük rendeltek egy Dorine nevezetű sejtet, kinek feladata az, mint az emberek közt egy házvezetőnek, csak annyi különbséggel, hogy mindezt sejtszinten csinálja. Emellett egy nagyon szimpatikus sejt.
   A nagy átalakítások közben szó esik a Tartüffe nevű élősködő egysejtűről, ki annak ellenére, hogy nem a társulás része, Orgon befogadta őt oda. Emellett Tartüffe hisz a Főeukariótában, aki teremtett mindent az univerzumban. Megejtettek pár rossz szót Tartüffe-ről, de Pernalle asszony nem hagyta, hogy igazuk legyen.
   Az fehérjeátalakítás után szétszóródtak a sejtek, és a gazdatest felvette újra Orgont. Dorinne elmesélte neki, hogy Emire nem volt jó állapotban az utolsó kiválasztásakor. Ugyanis még a sejtnek kellő anyagokat választott ki, és majdnem mutálódott egy kisebb radioaktív sugárzás miatt. De    Orgon-t nem izgatotta Elmire története, inkább Tartüffe-ről kérdezősködött. Ő viszont remekül volt, olyannyira, hogy kétpofára vette fel a szerves törmelékeket.
   Ezek után Cleante elbeszélgetett Orgonnal Tartüffe-ről, és Orgon tudatára adták, hogy nem szívlelik Tartüffe-öt. Orgon nem tudott hinni a fülének, és nagy drámát csapott. Cléante a viták végén elviharzott.
   Ezek után Orgon beszélt Marinne-nal, hogy talán jobb lenne, ha Tartüffe-fel cserélnének DNS-t és nem akkori vőlegényével Valére-ral. Ebbe Dorinne is beleszólt Orgon balszerencséjére. A vita végére Marinne döntésképtelen lett, Orgon pedig feldúlt, mert remélte, hogy mindenki más is úgy kedveli Tartüffe-öt, mint ahogyan ő.
   Valére ennek hallatán visszasietett a gazdatestbe, és kérdőre vonta Marinne-t. Nagy vita kerekedett ebből is végül már a szakítás szélén álltak, de Dorinne-nak köszönhetően kibékültek.
Néhány perccel később megjelent Tartüffe, Elmire társaságában, és jelezte neki szándékait. Elmire nem volt vevő Tartüffe nyomulására, úgyhogy finoman visszautasította. De Damis titkon megleste őket és már majdnem inaktívvá tette Tartüffe-öt Elmire és Orgon közbelépett. Damis bemószerolta Tartüffe-öt, aki Hollywood-ot megszégyenítő színjátékkal kijátszotta Damist, így Orgon nem hitt az ifjú sejtnek. Ezek után Orgon száműzte Damis-t a gazdatestből.
Ezután Orgon annyira elámult Tartüffe-től, hogy az egész gazdatestet és egy kis ládikót, melyben egy papír volt belezárva, át akart íratni Tartüffe nevére. Mindezt Tartüffe kegyesen elfogadta, mert tudta, hogy a papír. ami a ládikóban van, nagyon értékes volt Orgon számára.
   Elmire elmondja, hogy jogosan akarta Damis bemártani Tartüffe-t, és kieszelt egy tervet, ami bebizonyítja mindezt. Orgon elbújt a gazdatest egyik szerve mögé, és Elmire azt mondta neki, hogyha úgy érzi Orgon, hogy le kéne állítani Tratüffe-öt, akkor bújjon elő. Elmire el akarta csábítani Tartüffe-öt, ami be is vált. Odáig fajult a dolog, hogy már majdhogynem osztódásba kezdtek egymás közt, de Elmire sikeresen elterelte Tartüffe figyelmét néhány percre. Ezek után átbeszélte Orgon-nal a tervet újra, hogy minden világos legyen Orgon számára. Mikorra már Tartüffe már majdnem célegyenesbe ért, akkor Orgon előbújt a szerv mögül, és farkasszemet nézett Tartüffe-fel.
   Orgon nem tudta elhinni, amit látott. Feldühödött ennek a pillanatnak a hatására, és kiüldözte Tartüffe-öt a gazdatestből. Trtüffe utolsó szavaival megfenyegette Orgont, hogy a gazdatestet visszaszerzi egy vírus haderővel és szétkürtöli a papír tartalmát, mely azt írja, hogy az Orgon nevű eukarióta szándékosan betegséget okozott a gazdatestnek, amit a sejt kiiktatásával büntetnek.
   Orgon kibékült ivadékával, Damisszal, és menekülőre fogta. Pernalle asszony hazatérében megvigasztalta ivadékát: Orgont. Orgon menekülőre fogta. De mielőtt még elmenekülhetett volna betoppant a gazdatesten Tartüffe és csapata. Tartüffe követelte azt, ami neki járt, de a társulás nem engedett. Ekkor nagy csata következett. Véres küzdelem volt, csak úgy folyt az örökítőanyag a gazdatestben. De a csatát már nem bírta a gazdatest szervezete, így az életét vesztette. Minden élőlény és vírus benne elpusztult, és már semmi sem őrzi emléküket, csak egy holttest.

Tartuffe alternatív

(Változások: Orgon az Elvira-Tartuffe jelenet után Elmirát némbernek kikiáltja, a ház elhagyására szólítja fel, Damis sosem tér vissza, a bejelentés után lép be Valér)


(Család az étkezőben, pánik. Belép Valér.)
Valér (felháborodottan, kezével gesztikulál): Bocsánat, Orgon úr, hogy zavarom itt, de oly veszély közeleg, melynek okozója ön, s nem más, kit e szobában szemem lát.
Orgon (sértetten, keze a szablyáján)
Baj? Miféle baj? Fiam, eredjen futásnak, s örüljön, hogy fejét meghagyom magának!
Valér: Fejem? Én szegény fejem! Inkább,e sors, mit ön hozott családja fejére! Beenged otthonába egy parazitát, mely addig fúrt-faragott a gazdatest húsában, míg az irányítást teljesen átvéve, a kecses s nemes toportyánt vadászok csöve elé veti, hogy prédája testén felhízlalt imágója könnyedén kússzon a felső elit szintjére.
Elmira és Mariane (kedveseik közé állnak): Miféle veszély? Miféle balsors fenyeget bennünket?
Valér (magához öleli, majd homlokon csókolja Mariane-t): Kedves édesapád felkelőt mentett, majd az iratait tűz helyett kazettába vetette, s annak rejtekhelyét, már ha gondolt arra egyáltalán a balga, az áruló Tartuffe tudomására adta, kinek első dolga a király elé fáradni volt vele.
Orgon (falfehéren, remegve, összezavarodva): Tartuffe? Róla, e ház térítőjéről, az ég fedele alatt ilyet mondani ne merjenek! Felfedte nejem fehérmájúságát, fiam határtalan hazugságát, s most ön, Valér, a hátba szúrásommal bemocskolja nevét?!


(Rendőrfőnök, csapatával és Tartuffe-fel belép az ajtón)
Rendőrfőnök (kalapján igazít, mellény zsebéből előveszi a parancsot): Orgon úr ellen királyi elfogató okiratot állítatott ki a hivatal, Tartuffe úr által biztosított terhelő, s megmásíthatatlan bizonyíték alapján kötél általi halálra ítélték.
Orgon (az egyenruhások gyűrűjéből): Tartuffe! Kit, mint saját húsából etető griffmadár, emeltem családom kellemes, forró tűzhelyébe, megannyi csatát megvívtam érte saját véremmel, hogy tehetted ezt?
Tartuffe (ártatlanul somolyogva): Orgon uram, a törvény, az törvény, akárki legyen a fenntartója: a király (kitárt karokkal körbe mutat) vagy maga a jó Isten (felmutat, majd elmond egy gyors imát) fontosabb ön, s önmagam buja vágyánál.
Orgon: Bezzeg,a Hold fényes éjjelén, önnek, ha ugye tartjuk ezt a szóban forgó távolságot, ami akkor, azon az éjjelen semmilyen formában jelen nem volt, sem a fönnséges király vagy az Úr nem választott széjjel kettőnket!
(Orgont két rendőr tartja, két kék kabátos kényszeríti térdre. A szobában mindenki kővé dermedten áll, kivétel aki már a sokktól elájult, de mindenki a jelenetet nézi, így észre se veszik)
Tartuffe (lassan tesz két lépést Orgon felé, díszkardját előrántja a tokjából, s Orgon torkának szegezi): Mily gyönyörű szerenádot hoz felém a tér dermedt szele, de kár érte! Hatása csak a közös közönségünk felé vagyon, reám nem! Átlátok a haldokló utolsó jajkiáltásán. Ily időpontban efféle események rendezése, oly alávaló még öntől is Orgon úr. Vagy most már csak volt?!


(A színpadon lévők megmerevednek teljes csönd. Oldalról egy fehér ruhás alak sétál be.)


Fehér ruhás (nyugodtan a színészek között sétálva mélázgat):  Ahogy Tartuffe vérben forgó szemekkel lendíti a kardját a rend őreinek hordája veti rá magát. Orgon feje előre csuklik, bíbor vére megfesti a körülötte lévőket. Három durranás hallatszik: a kapitány, s másik két rendész rántott fegyvert, majd húzta meg a ravaszt Tartuffe felé. Az ablakok, falak remegni kezdenek, az utcáról sikolyok szöknek be. A felhőkből lángoló kőzuhatag veszi kezdetét, mely semmit és senkit nem kímélt meg. Hogy mi történhetett? Valójában senki sem tudja. Talán Ő bizonyította hatalmát, s erejét, hogy megmutassa, hogy is járnak akik az Ő nevét hirdetve tesznek tönkre életeket, családokat?  Végülis mindent tud s mindent lát...