Tartuffe alternatív

(Változások: Orgon az Elvira-Tartuffe jelenet után Elmirát némbernek kikiáltja, a ház elhagyására szólítja fel, Damis sosem tér vissza, a bejelentés után lép be Valér)

(Család az étkezőben, pánik. Belép Valér.)
Valér (felháborodottan, kezével gesztikulál): Bocsánat, Orgon úr, hogy zavarom itt, de oly veszély közeleg, melynek okozója ön, s nem más, kit e szobában szemem lát.
Orgon (sértetten, keze a szablyáján)
Baj? Miféle baj? Fiam, eredjen futásnak, s örüljön, hogy fejét meghagyom magának!
Valér: Fejem? Én szegény fejem! Inkább,e sors, mit ön hozott családja fejére! Beenged otthonába egy parazitát, mely addig fúrt-faragott a gazdatest húsában, míg az irányítást teljesen átvéve, a kecses s nemes toportyánt vadászok csöve elé veti, hogy prédája testén felhízlalt imágója könnyedén kússzon a felső elit szintjére.
Elmira és Mariane (kedveseik közé állnak): Miféle veszély? Miféle balsors fenyeget bennünket?
Valér (magához öleli, majd homlokon csókolja Mariane-t): Kedves édesapád felkelőt mentett, majd az iratait tűz helyett kazettába vetette, s annak rejtekhelyét, már ha gondolt arra egyáltalán a balga, az áruló Tartuffe tudomására adta, kinek első dolga a király elé fáradni volt vele.
Orgon (falfehéren, remegve, összezavarodva): Tartuffe? Róla, e ház térítőjéről, az ég fedele alatt ilyet mondani ne merjenek! Felfedte nejem fehérmájúságát, fiam határtalan hazugságát, s most ön, Valér, a hátba szúrásommal bemocskolja nevét?!

(Rendőrfőnök, csapatával és Tartuffe-fel belép az ajtón)

Rendőrfőnök (kalapján igazít, mellény zsebéből előveszi a parancsot): Orgon úr ellen királyi elfogató okiratot állítatott ki a hivatal, Tartuffe úr által biztosított terhelő, s megmásíthatatlan bizonyíték alapján kötél általi halálra ítélték.

Orgon (az egyenruhások gyűrűjéből): Tartuffe! Kit, mint saját húsából etető griffmadár, emeltem családom kellemes, forró tűzhelyébe, megannyi csatát megvívtam érte saját véremmel, hogy tehetted ezt?

Tartuffe (ártatlanul somolyogva): Orgon uram, a törvény, az törvény, akárki legyen a fenntartója: a király (kitárt karokkal körbe mutat) vagy maga a jó Isten (felmutat, majd elmond egy gyors imát) fontosabb ön, s önmagam buja vágyánál.
Orgon: Bezzeg,a Hold fényes éjjelén, önnek, ha ugye tartjuk ezt a szóban forgó távolságot, ami akkor, azon az éjjelen semmilyen formában jelen nem volt, sem a fönnséges király vagy az Úr nem választott széjjel kettőnket!
(Orgont két rendőr tartja, két kék kabátos kényszeríti térdre. A szobában mindenki kővé dermedten áll, kivétel aki már a sokktól elájult, de mindenki a jelenetet nézi, így észre se veszik)

Tartuffe (lassan tesz két lépést Orgon felé, díszkardját előrántja a tokjából, s Orgon torkának szegezi): Mily gyönyörű szerenádot hoz felém a tér dermedt szele, de kár érte! Hatása csak a közös közönségünk felé vagyon, reám nem! Átlátok a haldokló utolsó jajkiáltásán. Ily időpontban efféle események rendezése, oly alávaló még öntől is Orgon úr. Vagy most már csak volt?!

(A színpadon lévők megmerevednek teljes csönd. Oldalról egy fehér ruhás alak sétál be.)

Fehér ruhás (nyugodtan a színészek között sétálva mélázgat):  Ahogy Tartuffe vérben forgó szemekkel lendíti a kardját a rend őreinek hordája veti rá magát. Orgon feje előre csuklik, bíbor vére megfesti a körülötte lévőket. Három durranás hallatszik: a kapitány, s másik két rendész rántott fegyvert, majd húzta meg a ravaszt Tartuffe felé. Az ablakok, falak remegni kezdenek, az utcáról sikolyok szöknek be. A felhőkből lángoló kőzuhatag veszi kezdetét, mely semmit és senkit nem kímélt meg. Hogy mi történhetett? Valójában senki sem tudja. Talán Ő bizonyította hatalmát, s erejét, hogy megmutassa, hogy is járnak akik az Ő nevét hirdetve tesznek tönkre életeket, családokat?  Végülis mindent tud s mindent lát...