Tartuffe

A következő történet egy peggy-sue fanfiction lesz, az elején lesz benne egy kis darkfic is.

Tartuffe lesz a főszereplő.

Nem gondolkozott, csak cselekedett. Át kellett volna gondolnia, s ezt ő jól is tudta. De mégis megölte Dorinet. Ám Tartuffe-nek most van még egy esélye, hála a boszorkánynak, Pernelle asszonynak. Hiába gyűlölte az első perctől fogva Tartuffe-öt, Dorine, a szolgálólány semmi rosszat nem tett, mindenki szerette.

Dorine és Tartuffe között hatalmas veszekedés folyt, - csoda, hogy nem hallotta senki, gondolták mindketten-, amikor is, Tartuffe úgy gondolta, hogy Dorine most túllőtt a célon, és túl közel állt ahhoz, hogy lebuktassa a színjátékát Orgon előtt. És akkor ugyebár elveszett volna a vagyona, a népszerűsége, egyszóval mindene, és ezt nem hagyhatta.

Elkezdett vészesen közeledni Dorine-hoz, aki ezt észrevette, ezért befutott a konyhába, ám Tartuffe követte őt.

Tartuffe, - nem gondolva a következményekre,- felkapta a legélesebb kést a konyhapultról, és nemes egyszerűséggel szívén szúrta Dorinet. Ebben a pillanatban vette észre Tartuffe a szeme sarkából, hogy Pernelle asszony a fejét csóválva nézte végig a jelenetet. Pernelle asszony tudta, hogy ez befog következni, (boszorkánysága által látta a jövőt) de mivel a jövőn nem lehet változtatni, ezért a múlton kell.

Tehát Pernelle asszony most visszarepíti Tartuffe-öt a múltba, egészen 4 héttel korábbra, hogy Orgon közelébe se kerüljön.

Tartuffe nagyon félt, és sajnálta a vagyonát is, de mivel hatalmas bűntudata volt, ezért lelkesen egyezett bele Pernelle asszony tervébe. Csak az foglalkoztatta, hogy vajon hogyan fogja visszarepíteni őt a múltba.

Ám ekkor elmondta a boszorkány a varázsigét, mellyel Tartuffe visszament az időbe, 1660. június harmadikára.

Tartuffe megint a templom lépcsőin találta magát, immáron szegényen, de legalább egy hónapra más életet élhetett, gondolta.

Ekkor igyekezett a templomba, fel a lépcsőn Orgon, tömzsi termetével, amikor is, meglátta Tartuffe-öt, s látta rajta, hogy milyen szegény és megsajnálta őt. Ezért megkérdezte, hogy nem akar-e egy szállást éjszakára, meg esetleg egy vacsorát. Ám Tartuffe most nem fogadta el a meghívást, hanem kedvesen, mosolyogva utasította el Orgon ajánlatát, és inkább megkérdezte, hogy nem akar-e Orgon elmenni vele a közeli fogadóba. Az úr meglepődött, de igent mondott Tartuffe-nek, és el is indultak a fogadóba, ahol Tartuffe meghívta először egy, majd kettő, s végül három pohár borra, sőt még a vacsoráját is állta. Amikor Orgon tele lett, elindultak, vissza a templom fele, s Orgon alig győzött hálálkodni, mivel régóta nem volt olyan jó társasága, mint Tartuffe jómaga.

Mindketten megköszönték egymásnak, Tartuffe azt. hogy szállással kínálta őt, Orgon pedeig a vacsorát.

Tartuffe soha többé nem használta ki az emberek jószívűségét.