Volt egyszer két testvér, Tartuffe és Dorine, akik tisztességesen dolgoztak a király udvarában szolgálókként. Szerettek ott dolgozni, hisz nagyon nemes feladat volt a királyt szolgálni.
Egy nap a királyné kapott egy gyönyörű, gyémántkövekkel díszített karperecet születésnapjára a királytól. Az a karkötő olyan csodálatos volt, hogy a királyság valamennyi embere mind oda volt érte. Amikor Dorine meglátta ezt a meseszép ékszert, rögtön a magáénak akarta tudni, bár érezte, hogy ez nem lenne helyes. Teltek múltak a napok, a hetek, de Dorine-t egyre jobban hívta a vágy, hogy ellopja a karperecet, végül megosztotta gondolatait bátyjával, Tartuffe-el. Tartuffe nem tartotta jó ötletnek a lopást, de nem akart húgának fájdalmat okozni, így kitervelték, hogy hogyan lopják el a királyi ékszert.
A királyné épp fürdött, amikor Dorine becsúsztatta a köténye zsebébe a karperecet. Miután ezt megtette nagy bűntudatot érzett, de tudta, hogy ez a karkötő kell neki, és most menekülnie kell, hiszen hamarosan keresni fogják az ékszert. Tartuffe segített neki elmenekülni, de ő nem tarthatott Dorine-nal, így könnyes búcsút vettek egymástól.
Dorine néhány nappal később új munkát kapott egy nemes családnál. A családfő, Orgon épp új szolgálólányt keresett, mert az előző felmondott. Dorine a karperecet elrejtette a batyujába, és a batyut pedig elásta a kertbe.
Eközben a palotában a királyné teljesen magába fordult, egész nap csak sírt, mert nagyon fontos volt neki az a karkötő, hisz a férjétől kapta, akit nagyon szeretett. A királyt mélyen érintette, hogy a felesége bánatos, így közhírré tette, hogy aki a megtalálja a királyné karperecét, az nagy pénzjutalomban részesül. Tartuffe minél előbb Dorinéhez akart menni, hogy átadja neki a hírt, de előtte azt hazudta a királynak, hogy Dorine nagyon beteg és szeretne hazamenni hozzá ápolni, a király ezt megértette és megengedte, hogy hazamenjen a testvéréhez. Miután elhagyta a palotát, koldusnak öltözött, hogy szegénységét látva, Orgon befogadja őt a házába, ami sikerült is.
Orgon jó ember volt, aki mindig gondolt a szegényekre, és nagyon fontos volt számára, hogy biztonságba tudhassa a családját. Orgonnak két gyermeke volt, Damis és Mariann, akik az első házasságából születtek. Sajnos első felesége gyermekágyi lázban halt meg, miután Mariane-t a világra hozta. Ekkor még Damis is csak három éves volt, és Orgon nem hagyhatta, hogy gyermekei anya nélkül nőjenek fel, így feltétlenül újra kellett házasodnia, és hamarosan meg is találta második nagy szerelmét, a mostani feleségét, Elmirát, aki akkoriban egész fiatal volt még. A gyerekek természetesen nagyon szerették a nevelőanyjukat, hisz Elmira sajátjaként nevelte őket. Velük élt Orgon édesanyja, Pernelle asszony is , aki mindig gondoskodott arról, hogy mindenki nagyszerűen érezze magát.
Abban az időben, amikor Dorine Orgonékhoz került, Mariann nagyban készült az esküvőjére Valérral, akivel már fél éve jegyesek voltak, és aki a királynak volt az egyik hivatalnoka.
Tartuffe azzal a szándékkal érkezett, hogy Dorine-t rávegye a karperec visszaadására, hisz sok pénzt adnának nekik érte, de Dorine lebeszélte róla, hisz egy gazdag család szolgálatában állt, melynek a vagyona sokkal több annál a pénzjutalomnál, amit a király adott volna, így hát elhatározták, hogy megismerik a családtagokat, és egymás ellen fordítják őket, hogy aztán a végén ők járjanak jól.
Tartuffe az elkövetkező hónapokban jó benyomást akart kelteni, így az udvarban szerzett műveltségét felhasználva elkápráztatta Orgont és az anyját, de Elmirát és Damist nem sikerült, Mariane pedig túlságosan el volt foglalva az esküvő szervezésével, ahhoz, hogy odafigyeljen Tartuffe-re.
Egy idő után Orgon és Pernelle asszony tökéletesnek és példamutatónak találták Tartuffe-öt, és meg akarták győzni Elmirát, Damist és Mariane-t is erről, de számukra mindvégig furcsa volt Tartuffe titokzatos viselkedése. Nem egyszer látták, hogy milyen jól elbeszélget Dorine-nal, mint a régi jó ismerősök, ráadásul eléggé szembetűnő volt, hogy ugyanolyan gesztenye barna, csillogó szemeik vannak. Ha ez nem lett volna elég, Tartuffe elkezdte csapni a szelet Elmirának, aki ezt nem vette jó néven, hiszen örök hűséget fogadott szeretett férjének. Tartuffe még Damist is apja ellen akarta fordítani mondván, ha nem hoz asszonyt a házhoz, akkor apja ki fogja zárni az örökségéből, Damis ezt elhitte és apjával nagy veszekedésbe keveredett, és Orgon a fiát végül tényleg kizárta az örökségéből. Majd mindennek a tetejében Orgon úgy gondolta, hogy Valér nem lenne megfelelő férj Mariane-nak, így felbontatta az eljegyzést, és Tartuffe-öt szánta a lányának. Valér és Mariane nagyon elkeseredtek emiatt, ezért elhatározták, hogy a megfelelő pillanatban Valér megszökteti Mariane-t.
Ez alatt a palotában egyre súlyosabb lett a helyzet, a királyné állapota sokat romlott, hisz nem lelte boldogságát semmiben sem, nem rég gyermeket várt, de elvetélt, és most már teljesen boldogtalan.
Történt egyszer, hogy egy hivatalos ebédközben a királyné torkán megakadt egy meggymag és Valér volt az, aki megmentette a királyné életét, ezért a király nagyon hálás volt Valérnak, és szerette volna viszonozni a jótettét. Valér elmesélte, hogy mi ment Orgonék házában, hogy elvették tőle a szerelmét és mesélt Tartuffe-ről is neki. A király pedig úgy, döntött elmegy Orgonékhoz, és rendet tesz.
El is ment Orgonék házába álruhában, ott elbeszélgetett Orgonnal és nem utolsó sorban felismerte Dorine-t, aki nagyon gyanúsan viselkedett, Tartuffe pedig el akart menekülni Dorine-nal meg a karpereccel együtt, de a király emberei elkapták őket. Amikor a katonák bevitték a házba őket, mindenki nagyon meglepődött, hogy tolvajok laktak Orgonéknál, és ekkor nagyot csalódott Orgon is és Pernelle asszony is.
A király Tartuffe-öt és Dorine-t halálra ítélte, a karperecet visszavitte a feleségének, aki nagyon örült, hogy újraláthatja kedvenc ékszerét, és később egészséges trónörököst hozott a világra,
Ami pedig Orgonékat illeti: Valér és Mariane újra eljegyezték egymást, Orgon is kibékült a fiával, és a végén minden jól alakult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése