Orgon

Én 1668-ban láttam meg a Napvilágot Párizsban. Szüleim fogjuk rá jó módúak voltak. Már egész kicsi korom óta jól, és meggyőzően tudtam beszélni ez a további életem kulcsa.Szüleim korán meghaltak, így nem tudtam elvégezni az iskolát és nevelő intézetbe kerültem onann pedig családból családba sosem volt egy állandó családom. Sajnos a jellemem is megváltozott, mivel nem volt ki neveljen. Minden családtól hoztam el ezt azt, és menőztem az utcai haveroknak, hogy észre sem vették. Ez a dolog odáig fajult, hogy már nem csak egy két tollat hoztam el, hanem a családnak az összes vagyonát és STB...  Egy igen körözött bűnöző lettem, így mindig álneveken róttam a családokat.

             Egyszer adódott, hogy egy hajléktalant alakítottam az utcán, hogy pénzhez jussak, de egy meglepő úr oda jött hozzám , és mondta, hogy menjek vele haza, mert elkéne még egy segítő kéz a háznál. Én fontolás nélkül igennel feleltem, de ekkor már megvoltak a hátsó szándékaim, amiről az úr nem tudott. Nagyjából 20 perc séta után odaértünk a házához. Mikor megláttam a házat szemem fordult ketőtt a tengelye körül, mert én még ilyen szép és nagy házat nem láttam. Beértünk a házba akkor fogadott egy kedves asszony őt Elmirának hívták. Majd később még láttam még két embert az egyik az úr lány Dorine volt a másik pedig a fia Damisz. Az úrt mint később kiderült Tártüff-nek hívják. Na de egy picit haladjunk előre a történetben, minden egyes család, ahol voltam elsőnek a közelükbe kell férkőznöm.  Itt ngyajából 1 hónapig tartott.

   Ebben a családban az urat szinte az orránál fogva vezettem és azt csinálta, amit én akartam.

A család többi tagja nem szeretett, mert a ház ura engem a gyerekeinél is jobban szeretett.

Mivel ekkor nagyjából 37 éves lehettem, ezért szerettem volna egy feleséget. Tártüff felesége egy szép és fiatal asszony volt pont a kedvembe illő. Azok a szép idomok a szép göndör aranyos haja egyszerűen azonnal levett a lábamról. Próbáltam közeledni hozzá, és úgy éreztem, hogy sikerült.

Egyre többet tudtam vele beszélgetni, és egyre jobban megkedvelt engem, én pedig őt. A család többi tagja nem nézte ezt jó szemmel, mert azért csak az anyjukat próbáltam a lábáról levenni. Tártüff fia Dámisz többször szólt az apjának, hogy látott minket Elmirával a kertben sétálni a házban is folyamatosan együtt lát minket. Ezt Tártöff nem hitte el és folyamatosan leintette fiát, hogy az lehetetlen , mert én egy jó és becsületes ember vagyok, és az én szavamra mindig lehet hallgatni. Tártöff már teljese az ujjaim köré volt csavarva, így fia mondhatott bármit az apja nem hallgatta meg. 

   Az érdekében, hogy Elmirát ne kelljen elhagyni óvintézkedéseket tettem, biztos ami biztos.

Szerelemmel, mikor hevesen dúlt a tűz, és mi azt hittük nincs itthon senki, akkor kihasználtuk az alkamat és kifejeztük egymás iránti érzéseinket testiséggel. Ámde erre nem számítottunk, hogy két szempár minket megfog lesni az ajtóból. Erre nem is jöttünk volna rá, ha nem lett volna belőle baj. Ugyanis Damisz elmondta apjának Tártüff-nek, és ő szinte éktelen haragra gerjett és teljes erőből megpofozta a fiát. Ő a padlóra rogyott és az igazát próbálta mondani Tártüff-nek, mikor mégegyszer a szájára vette a nevemet, hogy Orgon és any........ ekkor még egy nagy pofon érte arcát és heves kiabálás. Tártüff azt mondta" nem meg mondtam, hogy Orgont ne próbáld meg bemocskoni, aki annyi jót tett a családért". Ennek a mondatnak a befejezése után Tártüff elködte fiát és az nem jöhette vissza. Teltek múltak a napok mi jókat mulattunk Tártüff lánya pedig nem bírta, hogy Bátya elment és nem jöhet vissza. Egyik este lánya elszökött és a bátya keresésére indult. 

   Másnap virradt a Nap Tártüff kétségbe esetten kereste lányát, de nem találta sehol. Én mit sem tudva az egészről felmentem Elmira szobájába és újra dúlt volna a tűz, mikor Tártüff könyes szemekkel benyitott. Nem hitt a szemének így szólt :"Hát még is igaza volt a fiamnak ÓÓÓÓ Dámisz, viszont te", ekkor mutatott rám gyilkos tekintettel "te miattad van minden, és Elmira bennde csalódtam a legnagyobbat" Én gyorsan ki ugrottam az ágyból ,de addigra Tártüff a rendőrökhöz szaladt és kíhívat őket. Mire kiértek én szépen felöltözve vártam őket. Tártüff mondta nekik, hogy "ez az ember betört a házamba és vigyék ki inenn" Mondtam a rendőröknek, hogy ez az én házam, de Tártüff le ált ezzel vitatkoni, de sélye sem volt, mivel minden papír az én nevemen volt. A rendőrök elfogadták a papírokat. Tártöff Dühében tajtékozott, de nem tudott semmit csinálni. Elkérték a személyimet én kőrözött emberként nyugodtan nyújtottam nekik oda, mert a papírok írásakor személyt váltottam és így én voltam Tártüff. Ekkor gerjett igazán haragra Tártüff akítől szintén elkérték a személy igazolványát, de az ő neve helyén egy körözött ember neve állt méghozzá az enyém , de ezt nem tudta be bizonyítani a rendőröknek. Csak rá néztek az igazolványra már fogták meg és vitték el Orgont. Én és Elmira nagy szerelemben éltünk és most már én kőrözés nélkül.      

                             

Czinege Tamás