Tartuffe kimaradt jelenet

  A család a minden napos semmit tevését vagy sürgölődését végezte. Igazat megvallva csak Dorine végzett valami munkának valót , Elvire, Damis és Marianne feküdt, aludt, unatkozott.
  Ekkor jelent meg a ház ura, Orgon aki a szokásos minden hétköznap esti templom látogatásából tért egy kissé megkésve haza.
 -Na végre Apa, már éppen éhen haltam. - futott apjához Marianne. Mikor már majdnem beléesett, hirtelen megállt. Csak centik választották el, hogy ne egy csuklyás idegenbe ugorjon bele. A lány alaposan végig mérte, majd egy lenéző pillantás után túl is tette magát az úron. Megölelvén apját helyet is foglalt a megterített asztalnál, családja példáját követve ugyan így tett.
 -Khmmmmm! - Köhögött Orgon, hogy magára terelje az éhes bagázs figyelmét. Sikere aligha lett.
 -KhmmKhmmmKhmm!!!- Krákogott erőteljesebben , mire végre észrevette saját családja.
 -Ön nem foglal helyet drága uram? - Kérdezte Dorine gyorsan észbe kapva és kihúzta az asztalfőn a széket tulajának.
 -Még nem, van most fontosabb mint az isteni lakoma. Sőt az nem is isteni ahhoz képest amit én hoztam.
Erre mindenki figyelmes lett.
 -Szóval hát mai misém végén tán, indultam volna már, mikor szemem megállt és olyat látott mit nem várt.
Néma csöndben figyelt a család, csoda ,hogy a vacsora szájukból ki nem esett ezután.
 -Mit látott hát jó apám? -Faggatta Marianne
 -Inkább kit. -Áll leesik, szem megakad és még a levegő is megfagy. Majd hirtelen mindenki a lepelben lévő urat pásztázza.
 -Nem is tudom milyen jelzőkkel illethetném mit ti világi népek is megértenétek. Ő lenne íme Tartuffe uraság ki szent, a legnagyobb és legdicsőbb hívő, ki itt maradt a földön a porban a haladókkal.
 - Isten által legyenek megáldva és üdvözölve, drága testvérem szerető családja! - Ruhájából előbújva, földig hajolva , arcát félszeg mosolyra húzva tekintett körbe az idegen.
A női tagok gyorsan összenéztek, tudták ha ez a pillantás egy pillanattal hosszabb lenne , tiszteletük azonnal odaveszne.
  Tartuffe egy idősebb, kopaszodó, púpos, nagy orrú, szagos, sőt talán még kancsal férfiúnak alig nevezhető tag volt.
Damis jól neveltségből kezet nyújtott, lányok kezet csókoltattak. Magyarázatra vártak.
 - Szóval én amint megláttam, ezt a földre érkezett szentet a mocsokban. Tudtam. Egyszerűen belülről éreztem megvan mit eddigi életemben kerestem. Felrángattam hát, arcát két kezem közé fogtam, egymás szemébe nézve szavak nélkül megbeszéltük, a mi sorsunk össze van írva.
 -Orgon, nem értem mit beszélsz de siess, siess, hamarosan jön a mai vendégség. -Szólt közbe a ház asszonya, Elvire
 -Oh nem-nem, innentől a házunk Istennek áldozva lesz, nem ilyen földi pletykás népnek. Kapunk bezárva hisz eddig csak Tartuffeot várta. Ki most már végre itt van és szebbé, jóbbá, tisztábba teheti napjainkat. -Lelkendezett Orgon, csillogó szemekkel, Tartuffe kezét szorítva.
 -Hogy mit kíván jó apám? - Kiáltott Damis.
 -Jól hallottad fiam, mától ő a ház úrának úra, ki az úr parancsát megosztja.