Tartuffe

     Pernelle asszony és Orgon az akiket semmivel nem lehet tántorítani Tartuffe mellől. Ők úgy gondolják, hogy egy szent emberről van szó. De a család többi tagja már teljesen képben van, hogy milyen is igazából ő. Ezek után Pernelle asszony távozik, szobalánya kíséretében, szidva a család magatartását a szent emberrel szemben. Tartuffe célját nem hazugsággal akarja elérni, hanem Orgont, a ház urát, a saját családja feletti hatalom gyakorlására ösztönzi. Arra számít, hogy a manipulációk álltal mindent megszerez majd Orgontól. Tartuffe közeledik is a céljához, hiszen Orgon hozzáakarja adni lányát, Mariane-t , akinek már jegyese is volt, nem más mint Valér. De ezek után Orgon felesége, Elmira, beszélni akar vele hátha megtudja győzni döntésével kapcsolatban. Itt kiderül aztán, hogy Tartuffe szerelmes a feleségbe, de a köztük lévő csevejt Damis kihallgatta. Damis egyből védte anyját apja elött, de az csak az álszent Tartuffe-re tudott gondolni. Orgon annyira messzire is elment, hogy még a fiát is elkergette a házból. A sokk hatására a család tervet eszelt ki a csaló ellen. Méghozzá Elmira találkozik Tartuffe-el kettesben. Orgon eközben az asztal alatt bujkál és mit sem sejt arról milyen embert engedett házába.
 Minden a helyén van, gondolja Elmira, nem kell aggódni, hiszen férje ott bujkál az asztal alatt, hogy még időben lépjen. A gondolatok közepette Tartuffe belép az ajtón. Erre nem kellett sokat várni, gondolja Orgon. Tartuffe egyre közelebb lépdel a nőhöz.
-Minek köszönhetem, hogy itt lehetek drágám?- mondta Tartuffe.
 Orgon már itt nem értette az egészet, ez a fickó az én feleségemnek azt mondja, hogy drágám? Lehet az Isten mondta neki, hogy bókoljon, hiszen az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam szegényt.
-Élnék a lehetőséggel amit felkínáltál nekem előzőleg- szólalt meg nyávogva Elmira.
Tartuffe vette az adást, kápráztak szemei, amivel egyre közelebb került a nőhöz, de már annyira, hogy az kezdett kínos lenni. Tartuffe készült megcsókolni Elmirát, mire Orgon ordítva így szólt:
- Takarodj a házamból te senkiházi! Befogadlak, kihúzlak abból a mocsok életből és ez a hála érte? Az én gyönyörű feleségemre pályázol? Hál istennek, hogy kiderült ez időben.
- De...testvérem, hallgass meg.- hebegte Tartuffe
- Semmi de! Öt percet adok, hogy összeszedd az összes cuccod és elmenj innen te állszent. Még hogy testvér. A legnagyobb ellenségemnek se kívánnék ilyet.
       Ezek után Tartuffe el is hagyta a házat nyomban. Elmira Orgon nyakába borulva köszöni meg, hogy időben megállította a gazember cselekedeteit. Meg is beszélték, hogy ezek után semmi nem állhat kettőjük közé. Orgon csodálatosan és egyben borzalmasan is érezte magát. Csodásan azért mert a felesége egy hősként tekint rá, és minden egyes szavát ámulattal bámulja. Csalódott pedig azért, mert ezt tette szeretett családjával és megszegte ígéretét lányával szemben, és még fiát is elűzte a házból. De a gondolatoktól felbuzdúlva kijelentette, hogy még ma hozzáadja kislányát Valérhez, de még mielőtt visszahívja egyetlen fiát. Amiket a ház ura kitervelt fejében meg is valósultak, az egész család kicsattant az örömből a lakodalom alatt kivéve Pernelle asszony. Ő fogta a fejét és csak jajgatott, egyszerűen nem hitt a fülének és szemének, hogy azzal a csodás emberrel ezt tette ez a szodoma. A család boldogan élt míg megnem halt, kivéve Pernellét. Ő még most is csak Tartuffre gondol, és ezek a gondolatok soha nem hagyják őt nyugodni balgasága miatt.

Mikó Danesz:Tartuffe

Mikó Danesz:Tartuffe

Bevezetés:

Az 1600-as években járunk, Franciaországban. A történet egy főnemesi családról

és egy álszent emberről szól. Amit róla tudni kell életét avval töltötte,

hogy bekönyörögte magát más háztartásokba és ellopta minden vagyonukat.

1. jelenet

Szereplők akik jelen vannak:Damis, Pernelle asszony, Elmira, Mariane,Dorine

Éppen vacsoráznak.

Damis:

Hol van a mi Tartuffe-ünk? Nagyon hiányzik nekem!

Pernelle Asszony:

Ahjjj kisunokám, szakadj már le arról az emberről! Nem mindegy mit csinál?

Inkább egyél.

Damis:

Hogy mondhatsz róla ilyet?!?! (rácsap az asztalra) Ő a példaképem!!

Elmira:

Elég anyukám! Nem mondhatsz ilyet egy szent emberről!

Dorine:

Mégegy pohár bort?

Elmira:

Nem kérek hagyjunk csak a mi Tartuffe-ünknek is!

Dorine:

Ön asszonyom?

Pernelle Asszony:

Naná! Töltsd ki nekem az egészet! Inkább holt részegre iszom magam,
minthogy Tartuffe-é legyen az összes!

Mariane:

Ez mostmár mindennek a teteje! Hogy beszélhetsz így a vőlegényemről?

Nem gon…

Pernelle Asszony:

A midről?!?!

Mariane: A vőlegényemről! Igen! Eldöntöttem! Hozzámegyek!

Pernelle Asszony:

Itt mindenkinek elment az esze? Ti ennyire vakok vagytok? Na, én mentem.
Köszönöm a vacsorát! (feláll elindul kifele)

Dorine:

És a borral mit tegyek asszonyom?

Pernelle Asszony:

Öntsd ki az utcára! Ne vesszen kárba!

Damis:

Ez már több a soknál!! Menjen innen nagyanyám! Mert ha magától nem megy én
vitetem el innen!

Pernelle Asszony:

Hol tisztelet?!?! (mérgelődik) Nyugodjál meg magamtól is elmegyek!
(dühösen kimegy és becsapja az ajtót)

2.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Orgon, Dorine

Orgon késő este tér haza vacsorázik, Dorine felszolgál.

Dorine:

Jóétvágyat uram!

Orgon:

Köszönöm. Mindenk alszik már?

Dorine:

Igen uram.

Orgon:

És Tartuffe?

Dorine:

Ő egy órával ön előtt ért haza. Felesége hozatott neki egy üveg bort,
ő pedig álomba itta magát.

Orgon:

Miért elfogyott a bor?

Dorine:

Igen. Anyósa kiöntette velem az utcára.

Orgon:

Milyen jól tette. Kár, hogy a feleségem ennyire kedveli Tartuffe-öt.

Dorine:

Néha még túlságosan is!

Orgon:

Már bánom, hogy hagytam rábeszéltetni magamat arra, hogy fogadjam be ezt a gazembert.

Dorine:

És milyen napja volt?

Orgon:

Háááát… Nem is tudom. Olyan semmilyen. Ma is a királynak segédkeztem.
Körbe vezettem a faluban, Megmutattam a falu templomát és elmondtam neki,
hogy mire lenne szüksége a falunak.

Eltelik egy kis idő...

Dorine:

Uram! Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy kémkedek Tartuffe után,
de mostanában elég sokszor láttam Tartuffe-öt Elmirával beszélni.

Az a gyanú ébredt  föl bennem, mintha lenne köztük valami.

Orgon:

Valóban?

Dorine:

Igen uram. Meg a lánya, ma vacsoránál, azt mondta, hogy hozzá akar menni Tartuffe-höz!

Orgon:

Najó most már elég volt! Ne rontsd el mégjobban a napom.
Majd holnap beszélek a lányommal. Lefekszem énis aludni. Kérlek pakolj el!

Dorine:

Rendbem. Jóéjszakát!

3.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Elmira, Tartuffe, Dorine

Hajnali órákban járunk még szinte mindenki alszik. Dorine bemenne a

főhelyiségbe a reggelihez előkészülni, de ott már voltak:

Tartuffe és Elmira ölelkeztek és közben beszélgettek. Dorine csendben besurrant és

hallgatózni kezdett.

Elmira:

Biztos, hogy nem fog erre jönni senki?

Tartuffe:

Ugyan már mindenki alszik.

Elmira:

A lányom hozzád akar menni! Tegnap este mondta!

Tartuffe:

Ennél jobb hír már nem is kell! Örökké együtt lehetünk!

Elmira:

SSS! Halkabban! A végén még valakit felébresztesz.

Tartuffe:

Na és mivel töltjük el az időt reggelig? Mi lenne ha összebújnánk?

Elmira:

A számból vetted ki a szót!

Dorine:

Najó én megyek és szólok Orgonnak! (mondja magának)

Amikor kifele tart belerúg az ajtóba.

Elmira:

Ez meg mi volt?

Tartuffe:

Nem tudom. Gyorsan menj! Én itt maradok!

Eltelik egy kis idő.

Dorine visszatér a félálomban kovájgó Orgonnal.

Amikor belépnek, Tartuffe úgy tett mintha keresne valakit

Orgon:

Mit kell néznem?

Dorine:

(Súgva mondja Orgonnak) Az előbb még itt volt a felesége is.

Orgon:

És Tartuffe?

Tartuffe:

ÓÓ! Én csak a rózsa füzéremet keresem! Tegnap este itt hagytam,
Édes Jó Istenem kímélj meg engemet ámen-ámen!

Orgon:

Na én megyek aludni.

Legközelebb ne verj fel engem.

Dorine:

Miről beszél uram? Ön kért, hogy keltsem fel önt hamarabb.

Tartuffe:

Ohh!! Megtaláltaam!! Hála a dícső Jó Istennek! Ámen-ámen!!

Orgon elmegy tovább aludni

Dorine is elmegy a dolgára. Később Elmira visszamegy Orgonhoz

Elmira:

Mi történt?

Tartuffe:

Ez a cseléd több gondot jelent, mint hittük. Ő szólt Orgonnak, ő volt itt bennt.

Elmira:

És most mit csinálunk?

Tartuffe:

Nyugodj meg őt majd elintézem.

4.jelenet

Szereplők akik jelen vannak: Orgon, Damis, Elmira, Mariane, Dorine, Tartuffe

Orgon reggelizik, készülődik. Dorine kiszolgál, Tartuffe reggeli imát tart magának.

Orgon:

Tölts nekem egy kupa bort!

Dorine:

Igenis uram!

Tartuffe:

(hangosan mormogva) Istenem-istenem adj meg mindent e jószívű családnak háláld meg nekik,
hogy ilyen jószívűek és, hogy befogadtak! Ámen-ámen!

Orgon:

Nem érzem jól magam. Valami romlottat ettem. (fogja a hasát és nagyon erősen köhög)

Dorine:

Uram! Minden rendben?

Orgon összeesik meghal. Dorine odamegy segíteni akar sírva fakad.

Dorine:

Uram? Mi történt?? Mit tettem? (nyögések)

Tartuffe elvágja a torkát egy késsel. Dorine meghal Tartuffe a kezébe teszi a kést és
segítségért kiállt!

Tartuffe:

Segítség!! Segítség!!!

Mindenki ott terem

Elmira:

Itt meg mi történt?

Tartuffe:

Háttal voltam az asztalnak, éppen a reggeli imádkozásomat töltöttem amikor egyszer
csak azt hallom, hogy valami koppan a földön. Mire hátranéztem már Dorine elvágta a torkát.
Megmérgezte Orgont aztán pedig öngyilkos lett! Én közelebb nem is mertem menni, nehogy a
gonosz beszennyezze a tiszta lelkem (Aztán odasúgja Elmirának)

Két legyet egy csapásra.

Damis megnézi a helyszínt beleszagol a borospohárba és érzi rajta a méreg bűzét.

Damis:

Honnan tudod, hogy megmérgezte? Meg is folythatta akár és olyan messziről ahol te álltál egy,
nem érezhetted a mérget, kettő, mit sutyorogtál anyámmal?

Tartuffe:

Én semmit csak mondtam neki, hogy részvétem.

Damis:

És az az arany késem?

Arról a késről csak te tudhattál én mutattam meg, hogy hova szoktam rejteni.
Apa elől rejtettem el oda mindig, mert régebben apámé volt és elveszettnek hitte a kést.

Tartuffe egyre rémültebben állt már készült arra, hogy elfusson.

Damis:

Te voltál!!!!

Te ölted meg!!!

Tartuffe:

Én nem, én ne… (nyögés)

Damis leszúrta a késsel Tartuffe-t.

Damis:

Ezt apámért!

PEDIG A PÉLDAKÉPEM VOLTÁL!!!!

Elmira:

Fiam mit tettél?!?!

Kiveszi fia kezéből a kést és elvágja a saját torkát

Elmira:

Ő volt (nyögés) a példaképem!

Elmira meghal.

Damis:

Anyám!!! NEEE!!!!

Átok ez a kés. Bár ne loptam volna el.

Mariane! Dobd a folyóba ezt a kést! És menj hozzá Valérhoz! Ja és mondd meg a maminak,
hogy igaza volt!

Mariane:

Rendben. De miért mondod ezt?

Damis megissza apja poharából a maradék bort

Mariane:

Damis!! Ne!!!

Damis:

Najó. (nyögés) mamának inkább ne mondj semmit. (nyögés) A végén még ő is szívrohamot
kap.

Damis meghal.

Mariane egyedül marad, természetesen mivelhogy szólt Pernelle asszonynak ő meg
szívrohamot kapott örömében. (Mariane Tartuffe halálával kezdte a történet többi részét
már nem is halhatta) Így hát Mariane hozzáment Valérhoz és szomorúan élt míg meg nem halt.

Vége