Tartuffe

A következő történet egy peggy-sue fanfiction lesz, az elején lesz benne egy kis darkfic is.

Tartuffe lesz a főszereplő.

Nem gondolkozott, csak cselekedett. Át kellett volna gondolnia, s ezt ő jól is tudta. De mégis megölte Dorinet. Ám Tartuffe-nek most van még egy esélye, hála a boszorkánynak, Pernelle asszonynak. Hiába gyűlölte az első perctől fogva Tartuffe-öt, Dorine, a szolgálólány semmi rosszat nem tett, mindenki szerette.

Dorine és Tartuffe között hatalmas veszekedés folyt, - csoda, hogy nem hallotta senki, gondolták mindketten-, amikor is, Tartuffe úgy gondolta, hogy Dorine most túllőtt a célon, és túl közel állt ahhoz, hogy lebuktassa a színjátékát Orgon előtt. És akkor ugyebár elveszett volna a vagyona, a népszerűsége, egyszóval mindene, és ezt nem hagyhatta.

Elkezdett vészesen közeledni Dorine-hoz, aki ezt észrevette, ezért befutott a konyhába, ám Tartuffe követte őt.

Tartuffe, - nem gondolva a következményekre,- felkapta a legélesebb kést a konyhapultról, és nemes egyszerűséggel szívén szúrta Dorinet. Ebben a pillanatban vette észre Tartuffe a szeme sarkából, hogy Pernelle asszony a fejét csóválva nézte végig a jelenetet. Pernelle asszony tudta, hogy ez befog következni, (boszorkánysága által látta a jövőt) de mivel a jövőn nem lehet változtatni, ezért a múlton kell.

Tehát Pernelle asszony most visszarepíti Tartuffe-öt a múltba, egészen 4 héttel korábbra, hogy Orgon közelébe se kerüljön.

Tartuffe nagyon félt, és sajnálta a vagyonát is, de mivel hatalmas bűntudata volt, ezért lelkesen egyezett bele Pernelle asszony tervébe. Csak az foglalkoztatta, hogy vajon hogyan fogja visszarepíteni őt a múltba.

Ám ekkor elmondta a boszorkány a varázsigét, mellyel Tartuffe visszament az időbe, 1660. június harmadikára.

Tartuffe megint a templom lépcsőin találta magát, immáron szegényen, de legalább egy hónapra más életet élhetett, gondolta.

Ekkor igyekezett a templomba, fel a lépcsőn Orgon, tömzsi termetével, amikor is, meglátta Tartuffe-öt, s látta rajta, hogy milyen szegény és megsajnálta őt. Ezért megkérdezte, hogy nem akar-e egy szállást éjszakára, meg esetleg egy vacsorát. Ám Tartuffe most nem fogadta el a meghívást, hanem kedvesen, mosolyogva utasította el Orgon ajánlatát, és inkább megkérdezte, hogy nem akar-e Orgon elmenni vele a közeli fogadóba. Az úr meglepődött, de igent mondott Tartuffe-nek, és el is indultak a fogadóba, ahol Tartuffe meghívta először egy, majd kettő, s végül három pohár borra, sőt még a vacsoráját is állta. Amikor Orgon tele lett, elindultak, vissza a templom fele, s Orgon alig győzött hálálkodni, mivel régóta nem volt olyan jó társasága, mint Tartuffe jómaga.

Mindketten megköszönték egymásnak, Tartuffe azt. hogy szállással kínálta őt, Orgon pedeig a vacsorát.

Tartuffe soha többé nem használta ki az emberek jószívűségét.

Tartuffe...

   Hallottam olyan híreket, pletykákat,hogyha valakinek a családja bűnben él,nem tisztel sem embert,sem Istent,akkor eljön azért a családért Tartuffe,és pokollá teszi az életüket.
   Én azt hittem, hogy ez csak mese.Velem és a családommal ez nem történhet meg,vagyis ezt gondoltam.De eljött és tönkretett mindent.A családom nem hitte el, hogy ez az utolsó alkalom,hogy bebizonyítsuk,hogy jók vagyunk.Én mondtam nekik,hogy meg kell változni.Nem hallgattak rám.Szépen egyesével tette tönkre a családtagjaim életét.A nővérem Mariann és vőlegénye Valér között viszályt szított.Bogarat ültetett a fülébe,hogy Valér megcsalja őt Dorineval a szolgálólánnyal.Ez teljesen tönkretette a kapcsolatukat, az egymásba vetett bizalmukat,míg végül a jegyesség felbomlott.Valér és Mariann útjai  szétváltak.Mariann egyedül maradt állapotosan,saját magát hibáztatva,teljes depresszióba zuhanva.Apám Orgon,és nagymamám Pernelle között nagyon szoros volt a kapcsolat.Tartuffe tudta,ha bántani akarja Orgont,meg kell ölnie Pernellét.azzal okozhatja a legnagyobb fájdalmat.a gyilkosság részleteit nem tudom pontosan,de biztos olyan kegyetlen volt,mint maga Tartuffe is.Orgon, anyámat hibáztatta.Hisz tudta,hogy Elmira és Pernelle között sose volt jó a kapcsolat.Orgon felelőtlenül Elmirát gyanúsította.Anyám a vádaskodások miatt,fogta magát és itt hagyta az otthonát.Itt hagyott minket.Apám egyedül maradt.Hiányzott neki egy társ, és a hiányba belebolondult.Éreztem,hogy most rajtam a sor,hogy bűnhődjek.Ezért nem maradt más választásom,mint menekülni.Menekülni el Tartuffe és az igazságszolgáltatása elől.Hisz én biztos voltam benne, hogy nem követtem el,olyan rossz dolgokat,hogy bűnhődnöm kéne.Hazudni,füllenteni mindenki szokott.Emberi dolog.A lopás,kisebb csalás, az se tűnik akkora nagy véteknek,hogy ezért az apróságért eljöjjön értem Tartuffe.Ezzel csak az volt a baj,hogy Tartuffe nem így vélekedett.Szóval bújdosni kényszerültem,kitudja meddig.Kóborlok már vagy négy hete.Sosincs nyugtom,éberen alszok,figyelve minden egyes rezdülésre.Az élelmem is fogytán van már,fürdésről még csak nem is álmodozok.Sehol nem tudok megpihenni egy napnál tovább,mert félő,hogy rám talál.Nem tudom,hogy meddig bírom még ezt.Lehet,hogy fel kéne adnom magam.Bármilyen büntetést is kapok Tartuffetől, csak nem lehet rosszabb,mint ez a helyzet ami most van.De nem teszem,mert tudom, hogy nem vagyok bűnös és kész.Teltek a hetek és bekövetkezett a legrosszabb.Elérkezett a tél, az első hópelyhek, az első fagyok.Sehol nem találtam szállást magamnak,ahol megmelegedhettem volna.Mindenki elüldözött,féltek attól,hogy bűnösök lesznek,ha rajtam segítenek.Rettegtek tőlem,hogy tönkreteszem a családjukat.Fáztam,éhes voltam,és borzasztóan fáradtnak éreztem magam.Fájt minden végtagom a sok gyaloglástól.Le kellett pihennem egy fánál.Erőt kellett gyűjtenem, de valahogy nem ment.Le-le csukódott a szemhéjam.Viszont ebben a hidegben nem aludhattam el,mert tudtam ,hogy az egyenlő a halállal.
   Éreztem,hogy le kell hunynom a szemem egy percre,hogy átgondoljam hogyan tovább,mitévő legyek.Le kellett hunynom a szemem,hogy kipihenjem magam,legalább egy percre.Csak egy percre.És becsuktam a szemem.

Az új családtag

Moliere: Tartuffe

Fanfiction(saját befejezés)

Röviden: Tartuffe Orgont kitúrja a családból és a helyébe lép.

     Egy szép Vasárnapi délutánon, Orgon meghívja egy közös ebédre Tartuffe-t, hogy a családhoz melengesse őt. Mivel, Pernelle asszony és Orgon kivételével senki sem szerette őt a családban. Persze arról, hogy Tartuffe velük fog ebédelni csak ő tudott. Orgon annyit készülődött az ebédre, hogy ő futott be utoljára. Hiszen, ha már Tartuffe-fel ebédel gondolta, nézzen már ki valahogyan. Mikor megérkezett egy nagyon feszült társaság fogadta őt. Megkezdődött a lakoma, Tartuffe neki esett az ételeknek, mint egy disznó, erősítve a többiek véleményét róla, hogy ő egy tuskó, faragatlan ember.     

     Orgon próbálta a feszültséget oldani, de nem nagyon jött össze neki. Tartuffe jól lakottsága után azonnal elment semmi köszönet nélkül. Azonban kihallgatta, hogy a háta mögött miket mondanak a többiek. Másnap kigondolta azt, hogy csak egyféleképpen szerethetik meg őt, ha Orgon helyébe lép. Eltervelte, hogy minden áron kitúrja őt a családból és ehhez be kell őt mocskolni a család szemében. Mivel Orgon oda volt Tartuffe-ért ezért sok minden olyan dolgot osztott meg vele, amit nem kellett volna.  Elmesélte például azt, hogy Elmirát már nem szereti úgy, mint régen és már egy jó ideje találkozgat egy másik nővel és ez a nő Dorine a szolgáló lány. Szót ejtett arról is, hogyha eljön az ideje, akkor elválik Elmirától és hozzá megy a szeretőjéhez melyekről írásos bizonyítékok is voltak (napló, levelek). Persze meg mutatta a naplóját is, ő ugyan is ebben részletes leírta, hogy mikor szeretne elválni. Ez egy régi gyermekkori naplója volt, amelyről kezdetben Elmira is tudott, de azt mondta neki, hogy eltűnt. Tartuffe, Orgonnal nagyon kedves volt, segítő kész és ezért Orgon szemében ő egy jó barát volt. Esküdözött neki, hogy nem szól senkinek. Ezeket az információkat Tartuffe még nem tudta felhasználni tervéhez, ugyanis Orgonnak előbb rá kell íratnia a vagyonát. Kitervelt egy gyilkosságot, amelyet rá fog kenni Orgonra. Az áldozat nem más lesz, mint a szerető. Tartuffe-nek könnyű dolga volt, mert este végzett vele. Összevérezte Orgon ruháját és az ágya alá rakott egy kést. Másnap reggel három rendőr és a hadnagy fogadta őt és azonnal letartóztatták. 

     Orgon börtönbe kerülése után, Elmiráé lett a vagyon. Tartuffe a napló és a levelek felmutatásával, bebizonyította, az egész családnak azt, hogy Orgon végig csalta Elmirát. Tartuffe elérte azt, hogy az ő vállán keressen vigaszt. Nem sokkal később Elmira hozzá is ment. Az egész család csalódott Orgonban Tartuffe-nek köszönhetően. Azért, mert Orgont elvakította Tartuffe nem létező személyisége.

Péntekről, szombatra

                Őszi eső, mocskos vize, áztatja a csupasz beton falakat. Az ablakok rozsdás rácsán lassan csepeg a víz. Az utca szinten most gurul be az esti furgon. Tegnap őt is ezzel hozták, most meg csak vakon bámul, hátát a vasajtónak, fejét eldőlve, a falnak támasztva. Elmira kezének fájó érintése még mindig az arcán ég. Aludni nem tud így várja a holnapot. November vége van, péntek.

                Az álmatlan éjszaka lassan hajnalodik, az eső szüntelen szakad. A reggeli őrök modorát régen hallott történetekből ismeri. Még mikor Opál nála volt, mesélt róluk. Az is csak barátjától hallott az őrségről, lévén hogy ő megmenekült. A cella ajtón gumibot koppan, a hang, mint gong süvít a szobában, céltalan, hisz Orgon már ébren.

 - Keljen ki! – az őr híréhez méltóan köszönt. – menni kell.

Az ajtóban ketten állának, ruhájuk elázva, dohány szagtól bűzlik, feltehetőleg szünetet tartottak. A frissen avatott zenekari gong-os, Orgont meglátva felhangon megszólal:

 - Ne szemtelenkedjen, haladjon!

Erre társa a fogolyra nézve hangosan felröhög. Orgon, csak csendben feláll a hideg betonról, és az ajtóhoz lép.

 - Látom maga még új itt – szól ismét az őr – Adja már a kezét!

A bilincset oly szorosra húzta, hogy az szinte Orgon húsába vágott. Elindultak, úton vannak oda. A börtön szűk folyosóin, végtelen kanyargása következett. Mint élőhalott lépkedett a két őr között, kik kezét markolva, az elektromos cigarettáról folytattak, magasröptűnek nemigazán nevezhető beszélgetést. Míg egyik folyamatosan védte a találmányt, addig a másik igazán agresszívan próbálta lebeszélni a használatáról, mondván, (most nem szóról szóra idézve) hogy egy ilyen dolog igazán férfiatlan. Az egész beszélgetés, leginkább egy óvodai veszekedésre, hasonlított, ahol azon vitáznak, hogy Darth Vader akkor most jó vagy rossz?

                Az értekezésnek azonban vége szakadt mikor berakták a furgonba. Beszállva már egy másik őr várta. Körülbelül fél órányi kocsikázás következett. Az autó zötykölődése, a fáradt aszfalton csak még hosszabbá, és kellemetlenebbé tette az utat.  Mikor megérkeztek, ismételten két másik, talán az előbbieknél, még rosszabb modorú smasszer vezette. Elindultak befelé mire az egyik megszólal:

 - Üdv a siralomházban!

Orgon szíve mintegy megált volna, úgy érezte az összes vére lassan a fejébe száll. Összeszűkült a torka, mintha ólmot ivott volna. Szinte már érezte a karján a szúrást, az ereiben a szert, ahogy közeledik a szíve felé. Egy ideje tudta, hogy mi lesz a sorsa, de erre nem lehet felkészülni…

                Egy magas ősz hajú úr lassan közeledett a zárkák felé, fekete öltönyt viselt, feszület lógott a nyakán. Kezét összekulcsolva lépkedett:

 - 11… 12… 13… 14, itt vagyunk. – Dörmögött magban.

Egy börtönőr nyitott neki ajtót. Szűk cellába lépett mely fölé annyi volt kiírva: „14. ELŐKÉSZÍTŐ”. A helységbe, egy alumínium angol vécén, és egy ágyon kívül, más nem is volt. A fényt, egy aprócska izzó hivatott volna szolgáltatni, de ez, mint ki életét megunta, már csak fáradtan pislogott. Az ágyon ketten ültek: Orgon, fejét a fal felé fordítva, és mellette egy fehér ruhás, feltehetőleg egy orvos.

 - Kérem, menjen ki – szólt a most érkezett úr.

Az orvos csendben felált és kivonult.

 - Áldást, békességet – szolt oda Orgonhoz – én Sándor lelkész vagyok.

Választ nem kapott így hát lassan leült az ágyra.

 - Van bármi, amit meg szeretne gyónni – Szólt a lelkész

 - Én? Gyónni? Úgy érzem én már eleget gyóntam – Orgon lassan beszélt, pont, mint aki a sorára vár az akasztáson.

 - Mindig van még mit mondani, mindig van egy utolsó gondolat, mindig van valami, ami az ember szívet nyomja. – mondta Sándor és fojtatta – Gondold hát végig, mi az, amit neked el kell még mondanod.

 - Ohh… Menyi mindent mondtam én el, menyi szó hagyta el a számat, oly sok gondolat, mely olykor, rossz fülekre talált. – Orgon szavait a csendben hallgatta az atya. – Úgy érzem én már eleget beszéltem.

- Tudom, hogy fél gyermekem, mindannyian félünk. A halász fél: nem tudja aznap elviszi-e, a végzetes hullám. A katona felesége fél: lehet, egy nap majd, férje helyett, két egyenruhás fogadja. A kiskutya is fél, lehet, a gazda aznap már nem megy haza. Mindannyiunk tart valamitől, és hogy mi a közös ezekben? Nagyon egyszerű, attól félünk, amit nem ismerünk: a halász nem tudhatja, hogy milyen lesz a tenger. A feleségnek fogalma sincs: éle a férje. A kutya nem látja a gazdáját. A kérdés az, hogy te, mit nem látsz gyerekem? – Szolt a lelkész

Orgon felsóhajt, fejét lassan az atya félé fordítja. Oly lassan és fájdalmasan, mint aki anya gyilkosának szemébe néz éppen. Fekete napszemüvegét lassan leveszi.

 - Látja, én is vak vagyok. Nem láttam, nem én, az álszentet – Orgon hangjában őszinte fádalom, szemében csak az üresség látszik. – Nem, az emberi gonoszt, én észre nem vettem… Hogy is vehetem volna, hisz hát szemeim helyén csak üreg. Galád rá talált, kiszolgáltatott testemre. Hogy is lehetne az én hibám…

Sándor felált az ágyról, és elindult az ajtó felé amit már nyitott is neki az őr. De mielőtt kilépett volna még visszafordult:

 - A szem az egy dolog, de ember, embert, a szívével lásson!       

       

Pingvinpörkölt

Tartuffe egy kicsit másképp

Moliere:Tartuffe (egy kicsit másképp)

    A történet igazából majdnem ugyanaz, mint az eredeti,csak az én verziómban Tartuffe azért jön a családba, hogy megszerezze az örökséget bármi áron.Először Tartuffe egymás ellen fordítja Damist és Orgont, aminek a vége az, hogy Orgon kitagadja Damist,de mivel ezzel Tartuffe még mindig nem kapta meg az örökséget, elhatározza, hogy elcsábítja Mariane-t.Sikerül is neki,Mariane szerelmes lesz belé viszont Valér erre rájön(hogy Tartuffe csak eszközként használja Mariane-t,hogy hozzájusson az örökséghez) de nem tehet semmit, mert a palotában kap munkát a király egyik tanácsadójaként, és ezért el kell mennie a palotába.És itt kezdődne a történetem.

 Valér szomorúan sétál be a palotába visszagondolva Mariane-val való szép közös emlékeikre,míg egy komornyik nem fogadja aji segít neki eligazítani őt a palotában.

  -Üdvözlöm önt  XIV. Lajos király udvarában,az én nevem Jean és én fogom önt körbevezetni.-mondta a komornyiknak kinéző idősebb férfi.

 Valér erre csak bólintott egyet,és keserű mosolyra húzta a száját. Jean ezt észrevette, de nem szólt semmit, csak azt gondolta magában, hogy micsoda furcsa alak ez az ember.

 A komornyik végigvezette a palotában (csak azokon a részeken ahova szabad mennie) megmutatta a lakhelyét, ahol lakni fog,(mármint Valér) elmondta a palotai szabályait és azzal elküldte, hogy ennyi elég volt mai napra, és holnap fog kezdeni.Ezután Valér elment a szobájába kipihennie magát a másnapi nagy nap előtt.

    Mikor felkelt,Valér gyorsan átvette a "munka ruháját" és megindult a tanácsterem felé,ahol majd a megkezdi a munkáját.Éppen a lépcső felé igyekezett, mikor a király is éppen akkor sétált le a lépcsőn a főtanácsadójával, mikor is megbotlott a lépcsőszőnyegben, átesett a korláton és majdnem le is esett volna a kemény márványból készült padlóra, ha nem lett volna ott Valér akire éppenséggel ráesik.Ezután a főtanácsadó odarohant a királyhoz és hívta a szolgákat, hogy segítsenek a királyon.Viszont a király csak leintette és mondta, hogy semmi baja, hisz valami puhára esett, és csak ezután veszik észre, hogy az a puha valami, az valójában Valér-de ők csak úgy ismerik mint az új tanácsadót- lesegítik a királyt róla, aki nagyon hálás, mert Valér megmentette az életét.Ezután a király azt mondta, hogy bármit kérhet tőle cserébe.Valér pedig azt felelte;

 -Nem kérek semmit cserébe felség hisz az ön élete fontosabb még a sajátomnál is.

 -Ne legyen ostoba!Biztos van valami, amit szeretne illetve tehetek önért, adhatok pénzt, magasabb rangot, beházasíttathatom egy magas rangú családba, csak mondjon bármit és én megteszem önnek persze egy bizonyos kereten belül.

 -Kérem felség,köszönöm a nagylelkűségét, de tényleg nincs szükségem semmire.-mondta Valér.

 És ekkor odarohant egy katona a főtanácsadóhoz és a fülébe súgott valamit a tanácsadó pedig csak bólintott és megkérdezte, hogy "Ez tényleg igaz?" a katona csak bólintott és elment a főtanácsadó a királyhoz fordult és így szólt;

 -Uram most szóltak, hogy megtalálták azt a szélhámost aki meglopta egyszer fenséged és kérdezik,hogy most mit csináljanak.

 -Várjanak.Odamegyek és majd én elintézem azt a söpredéket.Te!-mutatott Valérra.-Velem jössz és meglátod hogy mi jár annak a gazembernek.-mondta feldúltan a király.

    Egy kis kevés idő múltán el is indultak a palotában Orgonék háza felé(csak ezt akkor még Valér nem tudta)útközben megvitatták a tervet,hogy a király Valérral bemegy a házba és szembesítik a tetteivel Tartuffe-öt viszont ha menekülni próbál a királyi katonák engedélyt kaptak a megölésére.Mikor a házhoz értek látták, hogy nagy ünnepség van(Tartuffe és Mariane esküvője) Valért rendesen meg is lepte a dolog mert nem számított arra hogy ilyen hamar megtartják,de őket ez sem zavarta,beállítottak a ceremónia közepén és szembesítették Tartuffe-öt  a tetteivel.Ekkor megpróbált megszökni viszont az egyik katona az útját állta és egy mozdulattal levágta a fejét.

 Mariane sírva rohant oda Valérhoz és ölelte át, bocsánatát kérve, mert nem hitt neki, és elmondta, hogy Tartuffe-öt már korábban leleplezték, de mivel az övé volt minden(mert Orgon mindent ráíratott) ezért nem tehettek semmit.Ezután Mariane és Valér összeházasodtak,a király elintézte, hogy visszakapják a vagyonukat amit Tartuffe elvett,Danist visszafogadták és boldogan élték tovább az életüket.

Tartüffe, a parazita

   A történet kezdete egy pompás reggeli fehérjeátalakítás közepe. Az egysejtűek, kik részt vesznek eme pompás átalakításon, majdnem az egész sejttársulás, mivel Orgon és Tartüffe nevezetű sejt éppen kiürültek a gazdatestből, hogy elmenjenek egy Főeukarióta gyűlésre.
   Orgon, a sejttársulás üzemeltetője, a fő egysejtű, kinek felesége Elmire, ki a nagy zárványairól híres. Testvére Cléante már jó ideje élősködik a társulás gazdatestében, de nem is bánják, ugyanis sok bölcs megszólalást ejtett ki sejtszáján. Orgon és Elmire közös osztódásai Marianne és Damis. Marianne párja nem más, mint Valére nevű eukarióta. Damist tartja a társulás a leghaszontalanabb egysejtűnek. A társulás tagja még Pernalle asszony, aki a legidősebb sejt mind közül, ráadásul Orgon édesanyja. Emellett melléjük rendeltek egy Dorine nevezetű sejtet, kinek feladata az, mint az emberek közt egy házvezetőnek, csak annyi különbséggel, hogy mindezt sejtszinten csinálja. Emellett egy nagyon szimpatikus sejt.
   A nagy átalakítások közben szó esik a Tartüffe nevű élősködő egysejtűről, ki annak ellenére, hogy nem a társulás része, Orgon befogadta őt oda. Emellett Tartüffe hisz a Főeukariótában, aki teremtett mindent az univerzumban. Megejtettek pár rossz szót Tartüffe-ről, de Pernalle asszony nem hagyta, hogy igazuk legyen.
   Az fehérjeátalakítás után szétszóródtak a sejtek, és a gazdatest felvette újra Orgont. Dorinne elmesélte neki, hogy Emire nem volt jó állapotban az utolsó kiválasztásakor. Ugyanis még a sejtnek kellő anyagokat választott ki, és majdnem mutálódott egy kisebb radioaktív sugárzás miatt. De    Orgon-t nem izgatotta Elmire története, inkább Tartüffe-ről kérdezősködött. Ő viszont remekül volt, olyannyira, hogy kétpofára vette fel a szerves törmelékeket.
   Ezek után Cleante elbeszélgetett Orgonnal Tartüffe-ről, és Orgon tudatára adták, hogy nem szívlelik Tartüffe-öt. Orgon nem tudott hinni a fülének, és nagy drámát csapott. Cléante a viták végén elviharzott.
   Ezek után Orgon beszélt Marinne-nal, hogy talán jobb lenne, ha Tartüffe-fel cserélnének DNS-t és nem akkori vőlegényével Valére-ral. Ebbe Dorinne is beleszólt Orgon balszerencséjére. A vita végére Marinne döntésképtelen lett, Orgon pedig feldúlt, mert remélte, hogy mindenki más is úgy kedveli Tartüffe-öt, mint ahogyan ő.
   Valére ennek hallatán visszasietett a gazdatestbe, és kérdőre vonta Marinne-t. Nagy vita kerekedett ebből is végül már a szakítás szélén álltak, de Dorinne-nak köszönhetően kibékültek.
Néhány perccel később megjelent Tartüffe, Elmire társaságában, és jelezte neki szándékait. Elmire nem volt vevő Tartüffe nyomulására, úgyhogy finoman visszautasította. De Damis titkon megleste őket és már majdnem inaktívvá tette Tartüffe-öt Elmire és Orgon közbelépett. Damis bemószerolta Tartüffe-öt, aki Hollywood-ot megszégyenítő színjátékkal kijátszotta Damist, így Orgon nem hitt az ifjú sejtnek. Ezek után Orgon száműzte Damis-t a gazdatestből.
Ezután Orgon annyira elámult Tartüffe-től, hogy az egész gazdatestet és egy kis ládikót, melyben egy papír volt belezárva, át akart íratni Tartüffe nevére. Mindezt Tartüffe kegyesen elfogadta, mert tudta, hogy a papír. ami a ládikóban van, nagyon értékes volt Orgon számára.
   Elmire elmondja, hogy jogosan akarta Damis bemártani Tartüffe-t, és kieszelt egy tervet, ami bebizonyítja mindezt. Orgon elbújt a gazdatest egyik szerve mögé, és Elmire azt mondta neki, hogyha úgy érzi Orgon, hogy le kéne állítani Tratüffe-öt, akkor bújjon elő. Elmire el akarta csábítani Tartüffe-öt, ami be is vált. Odáig fajult a dolog, hogy már majdhogynem osztódásba kezdtek egymás közt, de Elmire sikeresen elterelte Tartüffe figyelmét néhány percre. Ezek után átbeszélte Orgon-nal a tervet újra, hogy minden világos legyen Orgon számára. Mikorra már Tartüffe már majdnem célegyenesbe ért, akkor Orgon előbújt a szerv mögül, és farkasszemet nézett Tartüffe-fel.
   Orgon nem tudta elhinni, amit látott. Feldühödött ennek a pillanatnak a hatására, és kiüldözte Tartüffe-öt a gazdatestből. Trtüffe utolsó szavaival megfenyegette Orgont, hogy a gazdatestet visszaszerzi egy vírus haderővel és szétkürtöli a papír tartalmát, mely azt írja, hogy az Orgon nevű eukarióta szándékosan betegséget okozott a gazdatestnek, amit a sejt kiiktatásával büntetnek.
   Orgon kibékült ivadékával, Damisszal, és menekülőre fogta. Pernalle asszony hazatérében megvigasztalta ivadékát: Orgont. Orgon menekülőre fogta. De mielőtt még elmenekülhetett volna betoppant a gazdatesten Tartüffe és csapata. Tartüffe követelte azt, ami neki járt, de a társulás nem engedett. Ekkor nagy csata következett. Véres küzdelem volt, csak úgy folyt az örökítőanyag a gazdatestben. De a csatát már nem bírta a gazdatest szervezete, így az életét vesztette. Minden élőlény és vírus benne elpusztult, és már semmi sem őrzi emléküket, csak egy holttest.

Tartuffe alternatív

(Változások: Orgon az Elvira-Tartuffe jelenet után Elmirát némbernek kikiáltja, a ház elhagyására szólítja fel, Damis sosem tér vissza, a bejelentés után lép be Valér)

(Család az étkezőben, pánik. Belép Valér.)
Valér (felháborodottan, kezével gesztikulál): Bocsánat, Orgon úr, hogy zavarom itt, de oly veszély közeleg, melynek okozója ön, s nem más, kit e szobában szemem lát.
Orgon (sértetten, keze a szablyáján)
Baj? Miféle baj? Fiam, eredjen futásnak, s örüljön, hogy fejét meghagyom magának!
Valér: Fejem? Én szegény fejem! Inkább,e sors, mit ön hozott családja fejére! Beenged otthonába egy parazitát, mely addig fúrt-faragott a gazdatest húsában, míg az irányítást teljesen átvéve, a kecses s nemes toportyánt vadászok csöve elé veti, hogy prédája testén felhízlalt imágója könnyedén kússzon a felső elit szintjére.
Elmira és Mariane (kedveseik közé állnak): Miféle veszély? Miféle balsors fenyeget bennünket?
Valér (magához öleli, majd homlokon csókolja Mariane-t): Kedves édesapád felkelőt mentett, majd az iratait tűz helyett kazettába vetette, s annak rejtekhelyét, már ha gondolt arra egyáltalán a balga, az áruló Tartuffe tudomására adta, kinek első dolga a király elé fáradni volt vele.
Orgon (falfehéren, remegve, összezavarodva): Tartuffe? Róla, e ház térítőjéről, az ég fedele alatt ilyet mondani ne merjenek! Felfedte nejem fehérmájúságát, fiam határtalan hazugságát, s most ön, Valér, a hátba szúrásommal bemocskolja nevét?!

(Rendőrfőnök, csapatával és Tartuffe-fel belép az ajtón)

Rendőrfőnök (kalapján igazít, mellény zsebéből előveszi a parancsot): Orgon úr ellen királyi elfogató okiratot állítatott ki a hivatal, Tartuffe úr által biztosított terhelő, s megmásíthatatlan bizonyíték alapján kötél általi halálra ítélték.

Orgon (az egyenruhások gyűrűjéből): Tartuffe! Kit, mint saját húsából etető griffmadár, emeltem családom kellemes, forró tűzhelyébe, megannyi csatát megvívtam érte saját véremmel, hogy tehetted ezt?

Tartuffe (ártatlanul somolyogva): Orgon uram, a törvény, az törvény, akárki legyen a fenntartója: a király (kitárt karokkal körbe mutat) vagy maga a jó Isten (felmutat, majd elmond egy gyors imát) fontosabb ön, s önmagam buja vágyánál.
Orgon: Bezzeg,a Hold fényes éjjelén, önnek, ha ugye tartjuk ezt a szóban forgó távolságot, ami akkor, azon az éjjelen semmilyen formában jelen nem volt, sem a fönnséges király vagy az Úr nem választott széjjel kettőnket!
(Orgont két rendőr tartja, két kék kabátos kényszeríti térdre. A szobában mindenki kővé dermedten áll, kivétel aki már a sokktól elájult, de mindenki a jelenetet nézi, így észre se veszik)

Tartuffe (lassan tesz két lépést Orgon felé, díszkardját előrántja a tokjából, s Orgon torkának szegezi): Mily gyönyörű szerenádot hoz felém a tér dermedt szele, de kár érte! Hatása csak a közös közönségünk felé vagyon, reám nem! Átlátok a haldokló utolsó jajkiáltásán. Ily időpontban efféle események rendezése, oly alávaló még öntől is Orgon úr. Vagy most már csak volt?!

(A színpadon lévők megmerevednek teljes csönd. Oldalról egy fehér ruhás alak sétál be.)

Fehér ruhás (nyugodtan a színészek között sétálva mélázgat):  Ahogy Tartuffe vérben forgó szemekkel lendíti a kardját a rend őreinek hordája veti rá magát. Orgon feje előre csuklik, bíbor vére megfesti a körülötte lévőket. Három durranás hallatszik: a kapitány, s másik két rendész rántott fegyvert, majd húzta meg a ravaszt Tartuffe felé. Az ablakok, falak remegni kezdenek, az utcáról sikolyok szöknek be. A felhőkből lángoló kőzuhatag veszi kezdetét, mely semmit és senkit nem kímélt meg. Hogy mi történhetett? Valójában senki sem tudja. Talán Ő bizonyította hatalmát, s erejét, hogy megmutassa, hogy is járnak akik az Ő nevét hirdetve tesznek tönkre életeket, családokat?  Végülis mindent tud s mindent lát...